Takácsné Kovácsházi Zelma

Andorka Eszter és Takácsné Kovácsházi Zelma életútja „betekintést nyújt az élet és a hit mélységeibe és magasságaiba” – fogalmaz Domokos János.

Takácsné Kovácsházi Zelma évfolyamelsőként végzett a teológián, mégis a püspöki hivatal segédtitkárnőjeként kezdte pályafutását 1953-ban, miután egyszer érte is eljött a fekete kocsi. Az első nők között volt, akiket a Magyarországi Evangélikus Egyházban 1982-ben lelkésszé szenteltek. Gyülekezeti munkát korábban is végzett, méghozzá akkora sikerrel, hogy 1959–90 között gyerekek és fiatalok százai jártak az általa vezetett gyermek- és ifjúsági foglalkozásokra. Nyugdíjazása után, hatvanévesen kezdett el kortárs teológiát tanítani az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, amit ott addig nem tanított senki, és csak nyolcvanévesen hagyta abba. Hiszi, hogy a teológiai gondolkodás nem ért véget a reformációval, hogy a teológiának és a hitéletnek olyan hangja is van, amellyel meg lehet fogni az embereket, amellyel el lehet mesélni a régi történeteket úgy, hogy abban kapaszkodót találjanak. A Credo magazin nagyinterjúja mindenki Zelma nénijével, aki köré már 1956-ban is odagyűltek bérházuk lakói, hogy a fegyverropogás helyett azt hallgassák, amit ő mesél.

Bár híres művészekből álló családjára tekintve azt gondolnánk, Gryllus Dorka mindig is a színpadra vágyott, most kiderült: nem volt ez mindig így.