Ószövetség

Keresztényként a legfőbb forrás, amelyből hitünk és a mindennapok spiritualitása táplálkozik, a Biblia. Ha ránézek a saját Bibliámra, mégis már a lapok éleinek elszíneződéséből látszik, hogy gyakorló bibliaolvasóként sokkal többet forgatom az utolsó harmadát, az Újszövetséget. Persze Jézus az Újszövetségben szerepel, és keresztényként ő az igazodási pont. De tegyük a szívünkre a kezünket: nem csak ez az oka annak, ha elhanyagoljuk a Szentírás első felét. Mert bizony annyi nehezen emészthető, erőszakos vagy éppen – látszólag – felesleges tartalommal van tele, hogy az ember sokszor visszahőköl vagy elfárad az Ószövetség tanulmányozása közben.

Szeged – A sarkalatos és a teológiai erények ókori jelentéséről, valamint az antik filozófiához, illetve az Ó- és Újszövetséghez kötődő értelmezéséről rendezték meg a mára Európa egyik legjelentősebb éves nemzetközi biblikus konferenciájává vált háromnapos tudományos eszmecserét Szegeden, 2019. augusztus 26. és 28. között.

Megtalálta és azonosította egy nemzetközi kutatócsoport a bibliai Ciklág városát, ahová Saul király elől menekült Dávid király – jelentette az izraeli média hétfőn.

„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (Jn 6,35)

Népegyház – diaszpóra – missziói terep címmel rendezett az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszéke műhelykonferenciát. Az előadások fókuszában az egyházkormányzati elvek és egyházszervezési modellek biblikus, történeti és rendszeres teológiai alapjai álltak. A konferencián elhangzott előadásokat a Lelkipásztor folyóirat közölte, tőlük kaptunk engedélyt az Evangélikus.hu honlapon való publikálásra. Solt-Szóraz Csenge előadása: Isten cselekedete az emberi történelemben – A torāh mint a közösség kohéziós ereje.

Vissza a Forráshoz! - Ez a gondolat minden megújulásért folytatott harc és reformtörekvés kulcsmondata. A gyökerek újra felfedezésében és tudatos felvállalásában rejlik az újulás, az „újraformálódás” lehetősége: ezt az alapigazságot már az Ószövetség lapjain is felfedezhetjük. Izrael, Isten népeként, hosszú és viharos története során folyamatosan szembesült azzal, hogy megújulás nélkül létének nincs távlata. Isten és rendelkezései iránti engedelmességében felismerhette, hogy az őt védelmező korlátok – paradox módon – egyben szabadságának, önkiteljesítésének lehetőségét is jelentik. Izrael számára a Forrás maga Jahve szeretete és Tórája. Ez utóbbi szó eredetileg nem jogi értelemben vett törvényt és rendelkezést, hanem útmutatást, vezetést jelöl. Így tehát a Forrás maga válik útmutatóvá, a megújulás erejévé. Ebben az írásban arról olvashatunk, hol jelenik meg az újulás képe az Ószövetségben.

A húsvétot megelőző negyvennapos böjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek a húsvétnak, Jézus Krisztus feltámadásának megünneplésére. Az evangelikus.hu oldalán az idei böjti időszakban videós sorozatot indítunk, amelynek egyes részeiben evangélikusok vallanak arról, mit jelent számukra a böjt, hogyan böjtölnek.

Kőszeg – 2013. július 14-17. között Kőszegen a verbita atyák rendházában tartották meg azt a vallásközi tanácskozást, amely a keresztény-zsidó párbeszéd részét képezi. Ez alkalommal a téma a Teremtés könyve – Bereschit – Genesis volt. Szöveg és fotó: Boros Gyevi Ottilia