Sopron – 2004 kora nyara volt, amikor először találkoztam a varázslóval a parkban. Magas volt, haja finoman deresedett és szakálla sármosan őszült. Zsebeiből hol egy tömzsi ácsceruza, hol egy colostok bukkant elő. Nem lepődtem volna meg attól sem, ha a következő pillanatban egyenesen a szakállából húz ki egy ezüstszálat, óvatosan megkötözni vele egy rakoncátlankodó ágat, ami eltakarta kilátását a térről. A soproni zsidóság végtörténetét álmodta enyhítendő, de nem enyhülő fájdalommá a holokauszt emlékmű terveként fejében. Még nem volt semmi a helyén, de Ő a lelkében már látta őket, akik valaha itt éltek, alkottak, szerettek, reméltek egy szebb jövőt maguknak és családjuknak. Így a Papréten megcsinálta az egyik legmisztikusabb holokauszt-emlékművet a tovaszálló betűkkel.
2019 dec 17 - 07:40