Luther-szobor keresi gazdáját

Luther-szobor keresi gazdáját

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Boda Zsuzsa, fotó: Magyari Márton
Ady Endre és Lázár Ervin élethű mása egy kávézóasztalnál ücsörögve köszönti az érkezőt, velük szemben Maminti, a kicsi zöld tündér üldögél virágos tüllruhájában, az előtér hátsó sarkában Luther Márton tartja kezében a 95 tételt, míg a szomszédos teremből Csukás István embernagyságú, textilből készített mesehősei integetnek a most érkezett látogatóknak, akik történetesen épp mi vagyunk. Megyeri János péceli műtermébe lépve csak ámulunk, és ennek hangot is adunk, mire a művész is megjelenik, hogy üdvözöljön, és a műhelyben körbevezetve munkáival további ámulatba ejtsen.

– Sikeres jelmeztervezőként kezdte a pályáját, televízióműsorok szereplői viselték az ön által tervezett ruhákat, részt vett a Széchenyi István életét bemutató Hídember című film vagy a Bánk bán című operafilm jelmezeinek elkészítésében is. Úgy tudom, ezek mellett külföldi produkcióknak is részese volt. Melyeknek?

– Az egyik a 2002-ben bemutatott Max című film, amelyben John Cusack játssza az egyik főszerepet. De ugyanilyen büszke vagyok Andrew Lloyd Webber és Tim Rice Jézus Krisztus szupersztár című rockoperájának általam tervezett jelmezeire is. A kétezres évek elején ugyanis egy három évig tartó nyugateurópai turné keretében mutatták be a darabot az én jelmezeimmel. Komoly dilemmát okozott, hogyan tudom a kétezer éves történetet és a mai zenét úgy összehangolni a ruhákban, hogy ne az emblematikus film köszönjön vissza a színpadon. Úgy döntöttem, két jelenetet kivéve tradicionálisan, mégis mai elemekkel kiegészítve öltöztetem a szereplőket. A szerzőpáros mindig megnézi az előadásokat, de soha nem a főpróbára vagy a premierre mennek el, hanem a későbbi előadások egyikére. És vétójoguk van. Tehát ha akkor azt mondják, hogy így nem mehet tovább a darab, akkor le kell venni a műsorról. Ebben az esetben szerencsére ez nem történt meg, sőt a színpadon személyesen köszönték meg a munkámat.

– Ilyen sikerek után miért fordult a szobrászat felé? Rögtön hozzáteszem: azt is magas színvonalon gyakorolja, hiszen 2015-ben a milánói világkiállításon ön képviselte a magyarországi szobrászszakmát.

– 2000-ben kétszer is dolgozhattam panoptikumkészítő csapattal. Teljesen magukkal ragadtak a kiállított szobrok, szerettem volna én is kipróbálni az úgynevezett hiperrealista stílust, illetve annak technikáját. Azonban Párizsig kellett volna utaznom, hogy megtanuljam a fogásokat, így végül az internethez fordultam segítségért, onnan tanultam meg a szakma fortélyait.

– Nem is akárhogy! Aki ellátogat a honlapjára, saját szemével láthatja, hogy szinte életre kelnek a figurái. A 95 tételt épp kiszegezni induló Luther Márton szobra hogyan született?

– A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója alkalmából a péceli önkormányzat egy nagy kiállítást szervezett 2017-ben – én ezzel a szoborral járultam hozzá.

– Önnek is vannak evangélikus gyökerei?

– Olvastam a Bibliát, hívő embernek tartom magam, akinek nincs egyházi kötődése. A szobor elkészítése előtt alaposan utánaolvastam a korszaknak, az eseményeknek, Luther személyéről is sokat gondolkodtam, bár az alakja már korábban is érdekes volt számomra, hiszen egyházreformáló tevékenységével végül megváltoztatta a történelmet, hozzájárult, hogy átalakuljon a világ.

– Az ön Luther-szobra egy elszánt, szinte „szent tűzben” égő alakot jelenít meg, az egyik kezében a 95 tételt tartja, a másik kezében a kiszögezéshez szükséges szögeket. Mi adta a mintát Luther arcvonásainak a megformálásához?

– Sok portrékép készült róla a 16. században, de nincs közöttük két egyforma. Fennmaradt azonban a halotti maszkja is, ez pedig anatómiai szempontból sokat elárul – lekövethető például az arccsontozat. Elsősorban ezt vettem alapul a karakter kialakításánál, mert a csontozat általában nem változik idős korban sem. Emellett természetesen a portréábrázolásait is szem előtt tartottam. Luther 1517-ben harmincnégy éves volt – az akkori, elszánt, karakán embert szerettem volna megjeleníteni.

– A 95 pontot is ön írta a merített papírokra?

– Nem, egy kalligráfus barátom segített benne. Nem Luther kézírását próbálta utánozni, sokkal inkább a korabeli írásmódnak megfelelő kézírást szándékozott visszaadni.

– A panoptikumok szobrait régen viaszból készítették, de az ön alkotásai szemmel láthatóan más anyagból vannak. Miből?

– Ötven-hatvan éve már senki sem dolgozik viasszal, hanem egy speciális hozzávalót, úgynevezett szilikongumit használunk. Két komponensből áll, a kettőt összeöntve megszilárdul az anyag. Sok előnye van, például nem törékeny, hideg- és melegtűrő, viszonylag könnyű és kevéssé sérülékeny – csak arra kell vigyázni, hogy kés vagy penge ne érjen hozzá. A másik előnye, hogy megszilárdulva festhető, bár én a keverésnél mindig beleteszek egy bőrárnyalatú pigmentfestéket is, így a testrészeknek eleve lesz testszínük.

– Ha közelről megnézzük a szobor arcát, olyan sokféle árnyalatot tudunk kivenni rajta, mintha egy élő ember állna előttünk. Ez hányféle festést jelent?

– Egy fejhez átlagosan huszonhathuszonnyolc árnyalat kikeverése szükséges. Általában festékszóró pisztollyal szoktam fújni, vagy ecsetet, szivacsot használok, de ha kell, kézzel viszem fel a színt. Nagyon nehéz ez a munkafázis, mert a festék más-más „arcát” mutatja az edényben kikeverve, az arcra fújva még nedvesen, illetve amikor már megszáradt.

– És a szőrzet?

– Az Operaházból és az Erkel Színházból szoktam megvenni a leselejtezett parókákat, és az azokból nyert hajszálakat, bajusz-, szakáll-, illetve szemöldök-, szempilla- és szőrszálakat egyesével szúrom be. Ehhez egy gyöngyfűző tűből készítettem szerszámot. Ennél a munkafázisnál nem mindegy, hogy milyen irányból és hogyan szúrjuk be ezeket.

– Luthernek hány hajszála van?

– Nem számoltam meg, de körülbelül két hétig tartott reggeltől estig, amíg az összeset „beültettem”. Az arca borostás – természetesen ez is egyesével beszúrva készült, csak a végén levágtam a szálak fölösleges részét. Sokan elszörnyednek, amikor megtudják, hogy hetekig tart ez a munkafolyamat, de én szeretem ezt is csinálni.

– A Luther-szobornak szép, egészséges fogai vannak…

– Az műfogsor.

– Említette, hogy az alapanyagként használt szilikongumi viszonylag könnyű. Luther hány kiló lehet?

– Nem olyan sok, húsz kilogramm körül van.

– A reformátor szobra közel két éve vigyázza műhelyének az egyik bejáratát, de mi lesz a sorsa?

– Abban bízom, hogy mint minden eddigi alkotásomnak, ennek is meglesz a végleges helye. Egyelőre a Luther-szobor még keresi gazdáját.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2020. október 25-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!