Közérzetem van. Méghozzá rossz! Szárazon köhécselve nézek ki az etetőimen reggeliző vegyes vidám madárseregre, miközben a megkopott hófoltok arra emlékeztetnek, hogy még mindig január van. Szeretem a tél minden örömét: a szánkózást, a hólapátolást, nem is szólva a hangulatos, meghitt adventekről, karácsonyokról és régmúlt téli szünetek nyugalmáról. Vonzalmam e hideg évszakhoz érthető, hiszen névnapom és születésnapom keretezi. Azonban minden télen vízkereszt után, a háromkirályok távoztával már a tavaszt várom, és reménykedve kutatom a fakó, szürkés ködben, mikor mutatja első jeleit. Szöveg: Győri András Timótheus
2013 jan 31 - 09:07