mindenszentek

Ökumenikus imádságos megemlékezést tartottak a székesfehérvári Béla úti temetőben

Székesfehérvár – Mindenszentek napján, halottak napja előestéjén ökumenikus megemlékezés volt a Béla úti temetőben. „Vigasztaló szó a gyászban és emlékezésben” címmel versek, énekek hangzottak el, többen mécsest gyújtottak. A történelmi egyházak képviselői imádsággal, szentbeszéddel emlékeztettek az örök életre és Fehérvár polgármestere is megemlékezett az eltávozott fehérváriakról.

Kell ott fenn egy ország…

Aznap, április 11-én, hétfőn reggel hat óra után egy perccel szólalt meg a telefon. Akkor már egy hete minden este úgy aludtam el, párnám mellett a mobillal, hogy tudtam: valamelyik hajnalban meg fog érkezni „az” a telefonhívás. Az orvossal való megegyezés szerint ha éjszaka megy el, akkor hajnali hatig nem értesítenek, hadd aludjak, pihenjek tudatlanul, amíg lehet. A testilelki végkimerültség határán ezek az éber alvások szükségesek is voltak. Három és fél hónap kemoterápia után nem volt kérdéses a végkifejlet, csak az időpont.

Vigasztalás evangéliuma – Ökumenikus megemlékezést tartottak Székesfehérváron

Székesfehérvár – Mindenszentek napján, halottak napja előestéjén ökumenikus megemlékezés volt a Béla úti temetőben. A „Vigasztalás evangéliumának megszólaltatása” címmel versek, énekek hangzottak el, többen mécsest gyújtottak. A történelmi egyházak képviselői imádsággal, szentbeszéddel emlékeztettek az örök életre és Fehérvár polgármestere is megemlékezett az eltávozott fehérváriakról.

Együtt emlékeztek a halottakra Székesfehérváron az egyházak

Székesfehérvár – Mindenszentek napján, halottak napjának előestéjén ökumenikus megemlékezést tartottak a Béla úti temetőben. A „Vígasztalás evangéliumának megszólaltatása” címmel versrészletek, énekek hangzottak el, többen mécsest gyújtottak. A történelmi egyházak imádsággal, szentbeszéddel emlékeztettek az örök életre és a feltámadásra továbbá Vargha Tamás Fehérvár országgyűlési képviselője is megemlékezett az eltávozott fehérváriakról.

„Halottja van mindannyiunknak…”

„…hisz’ percről percre temetünk”. Halottak napja – ez az elnevezés mindig is zavarba hozott. Felkavaró birtokviszony… különösen öt és fél éve jelent mást, mint addig. Azóta van egy hely, ahová húz egy erő, mert azon a napon „ott a helyem”, és mégis, rettenetesen nehéz elindulni. Mert végleges, mert emlékeztet, hogy az idő egy adott pontján ott kellett – hitem szerint nem végső, csak időleges – búcsút vennem édesanyámtól. Van, hogy az ember nem tudja, nem akarja kimondani legfájóbban hiányzó szerettére: „halott”.

A halál ellentéte nem az élet, hanem a szeretet

Apám nagy bűnös volt. Én magam azért nem mentem haza arra a hétvégére, amikor meghalt, mert nagyon haragudtam rá, egy olyan bűn miatt, amiért soha nem kért bocsánatot. Hiszem viszont, hogy Isten nagyobb az én szívemnél. Ezért nem kell görcsösen kapaszkodnom az elhunytak emlékébe, még akkor sem, ha maradtak elrendezetlen ügyek. Rábízhatom őket Istenre, a halott és az élő – bár halandó – szeretteimet egyaránt. Mert Ő sokkal jobban szereti őket, mint amennyire én szeretem.

Jó hír a temetői csendben

Nagyon szeretem a novemberi temetőket. Szeretteik sírjait rendbe teszik a hozzátartozók, virágokat helyeznek rájuk, gyertyákat és mé- cseseket gyújtanak felettük. A virágok, a pislogó lánggal égő gyertyák és mécsesek a szeretetről, az élő kapcsolatokról, de az emlékezőkről is beszélnek. Nem értem azokat, akik ebben is csak a rosszat látják, és ilyenkor azon keseregnek, hogy máskor bezzeg… Jó, hogy van egy nap, illetve időszak, amikor a társadalom szélesebb rétegeinek figyelme odafordul halottai, felmenői és az emberek számára kikerülhetetlen elmúlás kérdése felé is.
Feliratkozás RSS - mindenszentek csatornájára