tavasz

Bizakodásra okot adó jelek érkeznek sorban. A kiskerttulajdonosok, az erdőben kirándulók talán még nem látnak komolyabb mozgolódást februárban, de a napok észrevehetően hosszabbodnak, több a fény, jobb a kedélyünk, s mintha több férne ugyanabba a huszonnégy órába. A virágüzletek előtt érdemes lassítani: a legszebb színterápia az, amellyel a tavaszi virágokban (is) megajándékoz a Teremtő. A nagyváros egyes helyein rigófütty és általános madárcsivitelés hallható. A napfény már most ígéri, hogy napról napra több ereje lesz, és a rügyek is mintha készülődnének. Egy jelre várunk, hogy kimondhassuk végre: túl vagyunk a nehezén… Minden teremtett lény várva várja a tavaszt, és ünnepli az éledő természetet. Nézzük hát, mi minden kerülhet rá a manapság oly divatos „to do”, azaz tennivalólistára az új évszak beköszöntére készülve!

A Súr-Bakonyalján, a Gaja patak völgyében búvik meg a korábban Veszprém, 1956 áprilisától Fejér megyéhez tartozó Bakonycsernye község, amelynek neve valószínűleg a szláv cserny, azaz fekete szóból ered. Ennek a páratlan szépségű tájegységnek a középkori eredetű falvait a másfél száz éves török uralom pusztította, néptelenítette el. A török idők elmúltával a vidék urai, a Zichy grófi család tagjai — bár katolikus nagybirtokosok voltak — ebben a szükséghelyzetben engedélyt adtak arra, hogy a Dunántúl e „puszta országában” szlovák anyanyelvű, evangélikus vallású jobbágyok is letelepedhessenek.

Bócsa – László Lajos lelkész szervezésében gyülekezeti napot tartottak a bócsai evangélikus imaház kertjében, ahol a délutáni sütögetés, játékok, éneklés, kötetlen beszélgetések egy újjáformálódó evangélikus közösségért voltak. Az alkalmon a Déli Evangélikus Egyházkerület missziói lelkésze, Deák László tartott áhítatot. Fotó: Facebook.com

Tab – 2013. március 25-től április 5-ig látható a húsvéti tavaszköszöntő kiállítás az evangélikus gyülekezeti házban. Forrás: facebook.com

Közérzetem van. Méghozzá rossz! Szárazon köhécselve nézek ki az etetőimen reggeliző vegyes vidám madárseregre, miközben a megkopott hófoltok arra emlékeztetnek, hogy még mindig január van. Szeretem a tél minden örömét: a szánkózást, a hólapátolást, nem is szólva a hangulatos, meghitt adventekről, karácsonyokról és régmúlt téli szünetek nyugalmáról. Vonzalmam e hideg évszakhoz érthető, hiszen névnapom és születésnapom keretezi. Azonban minden télen vízkereszt után, a háromkirályok távoztával már a tavaszt várom, és reménykedve kutatom a fakó, szürkés ködben, mikor mutatja első jeleit. Szöveg: Győri András Timótheus