Szigethy Gábor

Zseniális az ötlet: napló, múlt időben. Szigethy Gábor elővett három évszámot – 1955, 1956, 1957 –, és elkezdett visszaemlékezni arra az időre, amikor egy fiatalember fejével látta a vilá- got. Ha nem emlékezett az eseményekre, a későbbi évekből keresett fogódzót, összefüggéseket – visszafelé. Három esztendő történéseit, politikai és kulturális főszereplőit keltette életre különös látószögéből. Úgy játszott az idősíkokkal, mint macska szokott az egérrel, hogy a napló ne csak tények halmaza, hanem következtetések, összefüggések és vélemények tárháza is legyen.

Nemrégiben jelent meg Szigethy Gábor irodalomtörténész Időtörés című könyve, amelyben megélt élményekről, találkozásokról, emlékekről vall, máskor családi dokumentum, öröklött kézirat, régi újság, plakát vagy színházjegy a titkokat őrző múltdarab. Esszéiben ismert vagy elfeledett személyekre terelődik a figyelem a sorsfordító 20. században. Az íróval beszélgettünk.