Az író, irodalom- és színháztörténész, rendező összeadott, kivont, szorzott, így aztán oly módon mutatta be a magyar történelem három keserű esztendejét, ahogy még senki sem. A terepe életének nagy szerelme, a színház volt. A kapaszkodó pedig az, hogy gimnazistaként olyan dokumentumokat őrzött meg (színházjegyek, újságok, kritikák stb.), amelyek tálcán kínálták a lehetőséget a múlt idejű napló megírására.

Szigethy Gábor könyvében folytatása, utóélete van az egykor publikált ítéleteknek, mondatoknak (a szerzők nem gondolták, hogy írásaikat évtizedek múltával valaki előveszi), és ezáltal már-már groteszk színezetük lesz a mába torkolló, napjainkból visszaolvasott soroknak. A szerző előszeretettel vizsgálta például a lexikonokat, amelyek hol elhallgattak, hol aránytalanul röviden vagy hosszan tájékoztattak X.-ről vagy Y.-ról – de természetes, hogy a kommunista újságírók vagy politikusok mindig nagy terjedelmet kaptak. Mindenesetre a demokrácia hiányát a lexikonokban is tetten érhetjük.

Szigethy nem kímélte a korszak politikusait. Darvas Józsefről, a több kormányban is ilyen-olyan miniszterről egyebek mellett azt írta, hogy „különös szabású ember volt: nem volt gerince”. De hasonló jelzőket kapott Máté György, a Magyar Írók Szövetségének kommunista párttitkára, a Béke és Szabadság című hetilap szerkesztője vagy Péter Gábor, az ÁVO, majd az ÁVH vezetője és felesége – korábban élet és halál ura –, Simon Jolán, Rákosi titkárnője. A korszak mondásai sokat elárulnak a beteg gépezetről: „káder nem vész el, csak átalakul”, „vette a kalapját, és maradt”, „önkritikát gyakorolt”, „mától kezdve, elvtársak, minden másképpen volt”, és így tovább.

Az ünnepek metamorfózisa is elgondolkoztató: augusztus 20-a Rákosi alatt az alkotmány ünnepe volt, Kádár alatt nem emlegették sem Szent István törvényeit, sem Rákosi szovjet mintájú alkotmányát, de az új kenyér napját ünnepeltük. „A naptárak elavulnak, az ünnepek élnek” – írja a szerző.

Sajátos sors jutott Ferrari Violettának, Jávor Pálnak és Fedák Sárinak, szintúgy Bartók Béla szerzeményének, A csodálatos mandarinnak vagy Madách Imre művének, Az ember tragédiájának. Hol betiltották a darabokat, hol nem. Szigethy a nézőtéren ült, amikor Rákosi Mátyás a proszcéniumpáholyból megnézte az előadást, és pontosan emlékezett a pártvezér viselkedésére. Mikor hagyta el a páholyát, és mikor ment vissza. Megdöbbentő estét élt át, amikor a részeg Kovács Istvánba, a Politikai Bizottság tagjába botlottak („eredetileg kárpitossegéd, kommunista pártkatona, soha nem szeretett dolgozni, ezért inkább már fiatalon a munkásmozgalom harcosa lett”), aki arra kérte az éjszakában a szerzőt, hogy telefonáljanak a kocsijáért, és vigyék haza. Végül a pártgarázsban kötöttek ki.

A személyes emlékek ugyanúgy vis - szacsengenek a kötetben, mint az elfeledettek. („Az újságot megvásároltam, bizonyára olvasgattam is, de nem emlékszem, hogy akkor mi volt a véleményem Illyés kö- tetéről” – olvassuk.) S ha nem emlékszik, akkor megkeresi az utat a mából a múlthoz, mert valamit fontosnak tart kifejteni.

Egyetemi oktatóként egy alkalommal Szigethy azt adta feladatul a hallgatóknak, hogy válasszanak ki egy múltbeli színházi előadást, és minden fellelhető dokumentumot – kritikát, fotót, hangfelvételt, szövegkönyvet, súgópéldányt stb. – kutassanak fel róla, majd értékeljék a nem látott előadást. Izgalmas feladat. Az egyik hallgató a Madách Színházban 1953. május 13-án bemutatott Shakespeare-előadást választotta. Kiderítette, hogy Rómeót Ladányi Ferenc játszotta, majd Gábor Miklós és Darvas Iván. A tanár úr megjegyezte: és Bárdy György is eljátszotta Rómeót 1956- ban néhányszor… A tanítvány szeme megtelt könnyel, hogy ő ezt sehol sem találta. Kiderült, hogy Szigethy Gábor „véletlenül” látta a szóban forgó előadást.

„Keresem Ariadné fonalát múltértelmezéseink labirintusában” – írta Szigethy Gábor. Megtalálta. Aki kíváncsi erre a korszakra, többet tudhat meg ebből a könyvből, mint a történészek köteteiből.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 43-44. számában jelent meg, 2017. november 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.