borászat

Evangélikus borászokat bemutató sorozatunk első részében a szekszárdi Halász Jánosnál jártunk. S ha már sorozat, kitaláltunk egy játékos elemet is: mindig az aktuális riportalanyunk nevezheti meg a következő meglátogatandó borászt. Nos, nála jártunkkor Halász János soltvadkerti barátjának, borászkollégájának adta tovább a stafétabotot és a kérdést: „Ugye, Karcsi, te is tudod, hogy nem csak a mi érdemünk ez…?” Döntse el, hogy kié még – tette hozzá. Ez alkalommal tehát a vadkerti borok jó hírének nyomába eredtünk, Soltvadkertet, ott is a Galántai Családi Pincészetet kerestük fel.

Tisztaság, rend mindenütt, látszik a gazda precizitása, ugyanakkor otthonos, vendégszerető hely Halász János szekszárdi présháza. A katonából lett borász, a gyermekkora óta istenfélő ember hitről, családról, szőlőről mesél. Szót ejt a nemes nedű méltó megbecsüléséről és arról is, hogy a szőlészethez-borászathoz Istentől kapta a talentumot.

A Bibliában kétszáznál is több alkalommal esik szó a borról, a növények közül pedig a szőlőről tesz említést legtöbbször a Szentírás. Fontos tudni, hogy a keleti népeknél a bor fogalma legtöbbször nem az erjedt, hanem a frissen préselt, édes, alkoholtartalommal még nem bíró szőlőlevet jelentette, így a bibliai szóhasználatban a bor leginkább az általunk szőlőléként ismert italnak felel meg.

Győr – A bor és a hit, a bor és a keresztyénség kapcsolatáról vallott dr. Lőrincz György borász a győri Széchenyi István Egyetemen 2016. március 21-én, az ökumenikus egyetemi lelkészség Hétfőn Hatkor (HéHa) – ARCok/HARCok elnevezésű előadássorozata keretében. Az egerszalóki St. Andrea borászat számos díjjal elismert vezetője arról mesélt, hogyan forrt össze életében az istenkeresés és a hivatás.