Soós Viktor Attila

Budapest – 30 évvel ezelőtt szűnt meg az Állami Egyházügyi Hivatal, amely az egyházak és papság felett állva sokrétű feladatkört látott el: nemcsak ellenőrizte a klerikusokat, hanem egy részüket fel is használta a pártállam céljainak elérésére. Soós Viktor Attilát, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagját kérdezte meg a Vasárnap.hu arról, hogy az intézmény pontosan milyen feladatkört látott el, és hogyan tette ezt.

Budapest – Az egyház és pártállam kapcsolata, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) működése és a most is zajló egyházi tényfeltárás voltak az Asztali beszélgetések sorozat fő kérdései a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett dispután, ahol Mirák Katalin történész, az evangélikus egyház tényfeltáró bizottságának tagja és Soós Viktor Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) tagja válaszoltak a kérdésekre, 2018. október 25-én.

Budapest – A keresztény egyházak az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt azt tették, ami a dolguk: a fegyveres harc helyett az emberek lelkével törődtek, s arra törekedtek, hogy minél kevesebb erőszak árán érje el célját a felkelés. És mindezért utóbb az egyházaknak keményen kellett szenvedniük. Nagyjából így foglalható össze a Budavári Evangélikus Szabadegyetem legutóbbi, az egyházak ’56-os szerepvállalásáról szóló előadásának legfőbb üzenete.

Budapest – A Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) Egyházüldözők címmel jelentette meg az Állami Egyházügyi Hivatal munkatársainak életútját. A közel 350 személyt bemutató gyűjteményről Soós Viktor Attila történésszel beszélgettünk.

Budapest – Hogyan épült fel az Állami Egyházügyi Hivatal? Mi volt a munkatársak feladata? Milyen kapcsolat volt a párt és az egyes felekezetek között? Miért beszélhetünk befejezetlen múlt időben a kommunista hatalom birtokosai és áldozatok feltárásáról? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Nemzeti Emlékezet Bizottság történészével, Soós Viktor Attilával.