A történész kifejtette: az Állami Egyházügyi Hivatalt 1951-ben hozta létre az Országgyűlés a Magyar Dolgozók Pártjának javaslatára. Az intézmény – amelyet szovjet mintára állítottak fel – a pártállam időszakában, egészen 1989-ig működött, feladata az MDP, majd MSZMP egyházpolitikai akaratának végrehajtása, illetve bizonyos esetekben annak megfogalmazása, finomhangolása volt.

Az ÁEH esetében egy központi, államigazgatási szervről beszélhetünk tehát, amely a kezdeti időszakban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyes feladatköreit átvéve önállóan működött. Az ’56-os forradalom után, 1957 és 1959 között a Művelődésügyi Minisztérium egyik főosztálya lett, 1959-ben azonban ismét önállóvá vált. A hivatal élén az elnök állt, azon belül az egyes évtizedekben különböző szervezeti egységek működtek, közvetlen alkalmazottjainak száma általában 50-60 fő volt.

A hivatal a gyakorlatban szerteágazó feladatokat kapott. Az ÁEH minden püspökségre úgynevezett püspöki alkalmazottat delegált, ők ellenőrizték a az egyházmegyék működését. Ezenfelül minden megyébe egyházügyi előadót küldött, az ő feladatuk elsősorban szintén az ellenőrzés volt a megyei pártállami szervekkel, illetve társadalmi szervezetekkel együttműködve – mondta Soós Viktor Attila.

A teljes cikk itt olvasható.