Illyés Gyula

„Az iskola a falu végén egy akkor az esperesség tulajdonát képező épületben volt. Ennek keleti oldalán állott ama tágas terem, hol a négy osztály, számra negyven-ötven fő együtt tanult, s míg egyik résszel a tanár foglalkozott, addig a többi feladványát készíté vagy figyelt. Petőfi mint kisebb tanuló a terem bal oldalának harmadik padjában, közvetlenül mellettem ült… Mintha ma is látnám kék szatengló, testhez álló öltönyét, mely vasárnaponként irigylésre méltóan simult karcsú derekára; s oly szépen kiemelé a vállnak s csípőnek arányosan kiterjedő méreteit, hogy emlékezetemben még tarka, lapos gombjai is kitörölhetetlenné váltak. Ezen díszben sétált föl, fényesen csiszolt lábbeliben, a tisztára sepert házsor előtt, ünnepnapokon az iskolába, hol összegyülekezve sorjában mentünk tanárunk kísérete mellett az Isten házába…”

A hetvenéves Illyés Gyulát heteken keresztül ünnepelte az egész ország 1972-ben. Barátai megírták személyes élményeiket, irodalomtörténészek méltatták életművét, szavalók elmondták legszebb verseit, színészek lelkesen formálták meg drámáinak szereplőit, írótársai versben és prózában köszöntötték, méltón.