filmkritika

Kihúzza a szőnyeget a nézők alól az Örökség rendezője. Nincs könnyű dolguk manapság a horrorműfaj rajongóinak. Aki igényes filmeket szeretne találni a sok olcsó ijesztgetésre és kizárólag az erőszakra építő darabok között, olyan érzése támadhat, mintha tűt keresne a szénakazalban. Éppen ezért öröm egy olyan gyöngyszemre bukkanni, mint az Örökség, mely a műfaj legjobb hagyományait viszi tovább, és helyenként csavar egyet a koncepción, hogy kellően frissnek hasson.

„A filmek sokfélék lehetnek: jelenthetik a világ elől való elvonulást, egy történelmi emléket, üzleti érdekeket vagy művészi önkifejeződést. Szeretném ehhez a sorhoz hozzátenni, hogy a filmek lehetnek imádságok is." – írja Josh Larsen, filmes szakíró és a Filmspotting podcast műsorvezetője nemrég megjelent, A filmek mint imák (Movies Are Prayers) című könyvében.

Nemcsak az Arany Medve-díjat, de az Ökumenikus Zsűri és a világ filmkritikusait tömörítő FIPRESCI legjobb filmnek járó elismerését, valamint a Berliner Morgenpost közönségdíját is Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása kapta a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Az Ökumenikus Zsűri indoklását közöljük.

Tíz percen át tapsolt a közönség A fegyvertelen katona című film vetítése után a Velencei Filmfesztiválon. A film Desmond Doss adventista hívő fiatalember (Andrew Garfield Oscar-díjat érdemlő alakítása) története, aki a második világháború egyik véres csatájában, Okinawa szigetén, 75 társa életét mentette meg úgy, hogy ő maga nem viselt fegyvert.