20. század

A nyíregyházi evangélikus gyülekezetben tapasztalható, 20. század eleji ébredési mozgalmakról tartott online előadást Bánszki Hajnalka főlevéltáros.

120 éve, 1901. február 6-án született Ordass Lajos evangélikus püspök. Ebből az alkalomból Korányi András evangélikus lelkésszel beszélgetünk. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének egyetemi tanárával felidézzük, hogy miként tudott Ordass püspök biblikus alapon helytállni a második világháború idején ugyanúgy, mint a kommunista diktatúra alatt, valamint arra is választ kaphatunk, hogy mit üzenhet a 21. századnak Ordass életútja. A videó alatt a püspök prédikációiból válogatott idézetek olvashatók, valamint Ordass Lajos életének kronológiáját is publikáljuk.

Új sorozatot indítunk Youtube-csatornánkon Evangélikus egyháztörténelem a múlt századi lelkészek életének tükrében címmel. Az első részben Botta István evangélikus lelkész gondolatait osztjuk meg. A felvételt 1992-ben rögzítette a Zákeus Média Centrum.

„Az utolsó fél évszázadban az embernek becsületesnek maradnia a saját és családja állandó kárára, mondhatni vesztére, nem volt éppen könnyű feladat. Benkő ennek a feladatnak játékossága mellett páratlan könnyedséggel és természetességgel felelt meg” – írta egykori recski rabtársáról, az evangélikus családba született Benkő Zoltánról Faludy György költő. Benkő egyike annak a hatvan múlt századi nemzettársunknak, akiknek az élettörténetét olvashatjuk a Magyar hősök – Elfeledett életutak a 20. századból címmel a közelmúltban megjelent, több mint négyszázötven oldalas kötetben.

Az evangélikus felekezet életében különösen fontos szerepet kapott az írásbeliség. Az alfabetizáció magas foka szorosan összefüggött azzal, hogy az evangélikus hittételek főleg a városi lakosság körében váltak népszerűvé, vagyis olyan környezetben, ahol az iskolák elterjedtebbek voltak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy más társadalmi rétegek nem lettek evangélikus hívekké, gondoljunk például a felföldi megyék vegyes nemzetiségű lakosságára. A városi társadalom körében pedig természetes módon nagyobb arányban fordultak elő olyanok – a férfiak és a nők között egyaránt –, akik az írásbeliséget a mindennapokban gyakorolták. A 19. századra tehát már korántsem számított szokatlannak, ha egy nő tollat ragadott.