A közelmúltban az amerikai kereszténység több ismertebb alakja is elhatárolódott korábbi kijelentéseitől, otthagyva az egyházat és a kereszténységet. Folyamatosan találkozhatunk továbbá zaklatási botrányokkal, pedofíliával, melyekhez sajnos nem kell a tengeren túlra utaznunk. Sorolhatnánk még a bűnöket hosszasan, de mi értelme lenne? Biztos mindenki találkozott már a hírekben hasonlóval, de a hangsúly azon van, hogyan reagálunk rájuk, azaz kibe vetjük hitünket és bizalmunkat.
Sajnos az ilyen botrányok után jó pár hívő is otthagyja egyházát, gyülekezetét. Csalódnak a kereszténységben, ami teljesen érthető, ha hitüket és bizalmukat nem Krisztusba, hanem egy földi képviselőjébe vetik, és ebben az esetben gyorsan összetörhet a bennünk kialakult kép, hiszen egyikünk sem bűntelen.
„Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.” (1Jn 1,10) Természetesen nem a mi dolgunk ítélni, nem láthatunk bele mások hitéletébe, de egyházi vezetők bukásai könnyen keserűvé és kiábrándulttá tudnak tenni. Ha azonban kezünkbe vesszük a Bibliát, abban sem csupa tökéletes emberrel fogunk találkozni. Nóé lerészegedett, Dávid király elcsábított egy férjes asszonyt, és megölette annak házastársát, Péter pedig háromszor megtagadta Jézust.