De honnan is indult el ez a kezdeményezés? Erről kérdeztem Berecz Pétert, a főszervező ötletgazdát. „Minden a tematikus házibulikkal kezdődött” – meséli mosolyogva, majd így folytatja: „Volt többféle, ’56-os témájú, az éppen október 23-ára esett, feldíszítettem a lakást az ünnephez megfelelően, sőt, még be is öltöztem! Volt egy másik is, 2012-ben, amikor úgy volt, hogy világvége lesz, de ugye mégsem lett… Arra az alkalomra is készültem lakásdíszítéssel, kvízekkel, ezekre a bulikra anno akár negyvenen is eljöttek! Emellett pedig volt pár barátom, egyházi körökből, akikkel csendes hétvégékre jártunk felüdülni, lélekben töltekezni. Egy ilyen alkalommal fogalmazódott meg bennünk, hogy mindez nagyon jó nekünk, de mit tehetünk azért, hogy mások is épülhessenek? Így tulajdonképpen egy baráti beszélgetés alkalmával jött az ötlet, hogy nem hívő embereket kellene valahogy megszólítani. Aztán a név, a »Szólj be a papnak!« is kialakult.” A kellően figyelemfelhívó, és hívogató, ugyanakkor kicsit talán még provokatív kezdeményezés pedig mára beváltotta a hozzá fűzött ígéreteket.

Tovább a KötőSzó blogra.