Orgonaművészi diplomáját 1995- ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte Lehotka Gábor növendékeként, zongoraművészként a Szegedi Tudományegyetemen végzett 2018-ban. 1993 szeptemberében elnyerte a budapesti nemzetközi Liszt Ferenc orgonaverseny különdíját. Több éven át a siófoki nemzetközi orgona-mesterkurzus oktatójaként dolgozott. 2006-ban Artisjus-díjat kapott. 2007 óta a székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola orgona- és zongoratanára, 2011-től a siófoki evangélikus templom címzetes orgonaművésze. Eddig nyolc szóló-CD-je jelent meg.

Nem zenész családban született Rákospalotán. Zenei indíttatását részint a Rädda Barnen utcai ének-zene tagozatos általános iskolában, részint zeneszerető, hangverseny-látogató szüleitől kapta. A hangszeres zene tanulását tizenegy évesen kezdte; rövid ideig, de annál nagyobb örömmel harmonikázni tanult. A harmonikát hamarosan felcserélte az orgonára és a zongorára. A zongoratanára Csebiss Lídia zongoraművész-tanár volt. Az orgonatanulást Máté János orgonaművésznél kezdte, majd ő irányította tovább Baróti Istvánhoz, az esztergomi bazilika orgonaművészéhez, aki a II. kerületi zeneiskola [ma Járdányi Pál Zeneiskola – a szerk.] emblematikus orgonatanára volt. Szülei féltették a fiút a zenei pályától, de ő a gimnáziumi évek és az érettségi után is kitartóan zenei pályára vágyott, ez volt az álma.

1989-ben vették fel a Zeneakadémia orgonaművész-tanári szakára. Lehotka Gábor professzor tanárként és művészként egyaránt nagy hatást gyakorolt rá, 2009-ben bekövetkezett haláláig mentora és barátja volt. A Zeneakadémián az ifjú művésznövendék zongoratanára Prunyi Ilona zongoraművész volt. Noha Teleki Miklós fő hangszere az orgona, sosem hagyta abba a zongorázást. Végül a negyvenes éveinek második felében szerzett diplomát zongoraművészként, azóta zongoristaként is hangversenyezik. A főtárgytanára Zsigmondné Pap Éva zongoraművész-tanár volt.

Már diákévei alatt kapott koncertfelkéréseket, jelenleg kilencven-száz koncertet ad évente, rendszeresen fellép jótékonysági rendezvényeken is. Pár héttel ezelőtt a kaposvári evangélikus templomban zenélt, a bevételt az épülő evangélikus bölcsőde javára ajánlották fel. A gyakorlás, a tanulás örömteli munka számára, akkor sem hagyta abba, amikor a Honvéd férfikar kísérőjeként dolgozott, Enyingen a református iskola igazgatója volt, vagy amikor a siófoki zeneiskolában tanított.

Feleségével együtt hetedik éve létrehozott egy koncertsorozatot, a Majestic Soundsot. Ezeket a hangversenyeket maguk szervezik a Balaton régióban és Székesfehérváron. Eddig mintegy száznyolcvan klasszikus zenei hangversenyt rendeztek, kitűnő hangszeres művészek és énekművészek fellépésével.

Az utóbbi években orgonaszakértéssel is foglalkozik. A legsikeresebb munkája szakértőként a székesfehérvári evangélikus templom orgonájának építése. A félbehagyott munkálatok után a befejezésre a reformáció emlékéve kapcsán kértek és kaptak támogatást a várostól és az Emberi Erőforrások Minisztériumától. A művész tavaly október 31-én az avatókoncerten játszhatott a hangszeren. Mint mondja, az ország egyik legjobb orgonája született.

Szeret tanítani a székesfehérvári zeneművészeti szakgimnáziumban, de nem akarja, hogy az kösse le minden energiáját. Úgy fogalmaz, túl sok kreativitás van benne, ezt a tanításban nem tudja kiélni.

2011-től Teleki Miklós a siófoki evangélikus templom címzetes orgonaművésze. A kántorkodást ingyen végzi, alkalomszerűen, amikor erre megkérik őt. Reformátusként konfirmált, de az evangélikus egyházzal is szoros, erős a kapcsolata […]. 2004-től néhány évig Siófokon zenetanárként dolgozott, akkor került kapcsolatba egyházunkkal. […] Nemcsak a szerződés, az alkalomszerű kántorkodás, de baráti szálak is fűzik oda. Apósának családja, felmenői is evangélikusok, az evangélikus körökben jól ismert Ittzés család.

A hit nagyon fontos számára. Szülei unszolására konfirmált; életének volt egy olyan időszaka, amikor ateistaként élt. Utána viszont a korábbinál jobban megerősödött a hite. Ez ma is életének vezérfonala. Vezérigéje: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Préd 3,1; Károli-fordítás).

Feleségével együtt hitben nevelik kislányukat, Zsófit. Naponta emlékeztetik őt arra, hogy kihez tartozik, imádkoznak érte, megáldják őt. A kislányt még nem keresztelték meg, azt szeretnék, hogy majd ő döntse el később, milyen keretek között gyakorolja a hitét.

Zsófi születését Isten csodájának, Isten ajándékaként élik meg. […] A szülők nagyon akarták, várták őt, és amikor emberi szempontból már nem volt remény, Isten akkor ajándékozta meg őket az egészséges kisbabával. Erős vezetés ez számukra.

A cikk eredetileg a Dunántúli Harangszó – a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület lapja, 2020. tavaszi számában jelent meg.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 15–16. számában is megjelent 2020. április 26-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.