A reformáció folytonos – hangsúlyozta Junge a 12. nagygyűlés résztvevői előtt a május 11-én tartott beszédében a namíbiai Windhoekben. A mintegy 800 résztvevő, köztük a 145 LVSZ tagegyház 324 delegáltja előtt a folyamatos reformáció globális és ökumenikus dimenziójára mutatott rá. „Mi a világ minden részéből összejöttünk és megtestesítjük megfogható módon a világméretű egyházközösséget, amely az istentiszteletben gyökerezik, a mi teológiai tradíciónk alapján áll, és aktív bizonyságot tesz Jézus Krisztus evangéliumáról.”

„Megszabadítva Isten kegyelme által egy Krisztusban lévő közösség vagyunk, amely együtt él és dolgozik egy igazságos, békés és megbékélt világért” – hangsúlyozta Junge, és ezzel utalt a május 10. és 16. között Namíbiában tartott nagygyűlés alaptémájára.

„Itt állunk tehát, vagy inkább így kellene mondanunk, itt járunk tehát a reformáció ötszáz éves és a majdnem kétezer éves egyház történetének egy gazdag, jelentőségteljes fejezetének a végén. Itt járunk és készek vagyunk arra, hogy lépéseinket a következő évszázad felé irányítsuk.”

Nincs okunk feladni a reményt

Az LVSZ egy olyan időben hirdeti az evangéliumot, amikor az emberiség szétszakadozott és ezek a polarizálódó tendenciák nem ritkán vallási köntösben jelentkeznek. De az LVSZ szolidáris a tagegyházak szenvedéseivel, hiszen tudja, hogy sokszor mostoha körülmények között kell bizonyságot tenniük.

„Az ambivalens idők és a korszakok lutheránus közösségünkön belül tiszta helyzetet követelnek. Melyik oldalon állunk? Milyen értékeket képviselünk? Milyen bizonyságot teszünk? – tette fel kérdéseit a főtitkár.

Szavaiban az LVSZ kötelezettségvállalása tükröződött: „Nincsen okunk arra, hogy feladjuk a reményt, nincsen okunk arra, hogy hagyjuk magunkat az embereket szétszakító erők által utunkról eltéríteni. De fordítva, jó okunk van arra, hogy az igazságosság, a béke és a megbékélés oldalán maradjunk: Jézus Krisztus azért jött el, hogy megszabadítson bennünket.”

Majd így folytatta: „Ma az LVSZ abban a tudatban, amely a hitéből fakadó elhívásból fakad, különleges adottságai miatt elfogadott és elismert, mint hitben gyökerező szervezet, amely lelkesedéssel harcol a világban való békéért, az igazságosságért és a világban való megbékélésért.”

Megemlítette az ENSZ menekülteket segítő munkájában való lutheránus részvételt és beszélt az iszlám gyökerű Islamic Relief Wordlwide-dal való együttműködésről is.

Junge elmondta, hogy az LVSZ humanitárius munkájával mintegy 24 országban dolgozik együtt az Egyesült Nemzetek Szövetségével és partnereivel, és mintegy 2,5 millió embert támogat. Az LVSZ különleges segélyprogramjával aktuális krízisterületeken van jelen Észak-Irakban, Szíriában és Jemenben, humanitárius segélyprogramjával Jordániában és Dzsibutiban és a konfliktusok elől menekülő embereken segít például a Közép-Afrikai Köztársaságban, Csádban, Kolumbiában és Dél-Szudánban.

Nők és fiatal felnőttek tudatos bevonása

A fiatal felnőttek és a fiatalok tudatos bevonása ma már a lutheránus egyházak világközösségének védjegyévé vált. A fiatalok az egyházközösségben vezető szerepet játszanak és átvették az irányítást a klímaváltozás elleni küzdelemben, a nemek közötti egyenlőség mozgalmában és a nőknek az egyházvezetőségbe való teljes bevonása mellett kötelezték el magukat.

Az LVSZ célul tűzte ki azt is, hogy az egész közösségen belül a nők teljes jogúan részt vegyenek az ordinált tisztségekben: „Eljött az idő, hogy ebben az összefüggésben már ne bibliai igéket idézgessünk ahhoz, hogy csak a férfiak számára nyitott ordinációs hivatal mellett érveljünk.”

Junge hangsúlyozta, hogy a nők és a fiatalok bevonásának minden egyes országban helyben kell megvalósulnia: „Erre a részvételre nem a megadott kvóta teljesítéseként kell tekinteni, amelyet kívülről követelnek meg tőlünk, hanem olyan lehetőségként kell kezelni, amely egy teljesebb egyházi léthez vezethet.” A fiatal emberek helyzete a világban egyre nehezebb, ehhez a főtitkár hozzátette: „Ha az aktuális helyzet kevés jóval kecsegteti a jövőben a fiatal embereket, vajon milyen jövője van az egész háznak?” Ez a felismerés igaz az egyház fiataljaira is – mondta.

Egyre növekedő, változó egyházközösség

Az LVSZ történetében először a legnagyobb taglétszámú országok nem az észak-atlanti régióban találhatóak, hanem Afrikában, hiszen a Etiópiai Mekane Yesus Evangélikus Egyház és a Tanzániai Evangélikus Egyház a két legnagyobb tagegyház.

„Dicsérjük Istent a misszióért tett erejéért és szenvedélyéért, hogy sok laikus és ordinált kész arra, hogy bizonyságot tegyen Jézus Krisztus evangéliumáról. Az ilyen növekedés azonban számos kihívást is magával hoz, például a vezetői kompetenciák és a teológiai képzés terén.”

Bár Németország a lutheranizmus bölcsője, Junge mégis azt állította, hogy a folyamatos reformációnak nem csak egy centruma van. „Az LVSZ-nek késznek kell lennie arra, hogy missziós plattformokat és missziós folyamatokat fejlesszen ki, amelyek megfelelőek lennének az aktuális policentrikus centrumhoz.

Világméretű és ökumenikus

Az idei nagygyűlés a második, amelyet Afrikában rendeznek, a korábbi 1977-ben a tanzániai Dar-Es-Saalamban volt, negyven évvel ezelőtt. Az idei megemlékezés csúcspontja a május 14-én tartandó reformációi ünnepi istentisztelet lesz, a Sam Nujoma Stadionban, amely csatlakozik az októberi történelmi megemlékezéshez, amelyen a katolikus és evangélikus egyházak részt vettek a svédországi Lundban és Malmőben. A mostani istentiszteletnek azt kell hangsúlyoznia, hogy a reformáció immáron világpolgárrá vált.

„A közös reformációi megemlékezésnek van egy látható fordulópontja, egy tudatos lépés a konfliktustól, amely a múltunkat oly erősen meghatározta, a jövőbeli közösség irányában, amelyre Isten hív el minket” – hangsúlyozta Junge. Utalt olyan más mérföldkövekre is, mint a mennonita tradíciójú keresztényekkel való megbékélésre, a Stuttgartban 2010-ben megrendezett 11. nagygyűlés keretein belül, valamint a metodistákkal, anglikánokkal és a református egyházakkal folytatott megbeszélésekre, az 1999-ben a megigazulásról szóló evangélikus–katolikus közös nyilatkozat aláírására.

Ma a reformáció világpolgárrá vált – ismételte a főtitkár és egyházközösségként felszólíttattunk arra, hogy a reformáció jubileumát az ökumenikus felelősség és tudatosság jegyében ünnepeljük, hogy Isten missziója továbbfollyon és hogy a reformáció tovább folytatódjék.