Németh Zoltán Ézs 40,1-11 alapján hirdette Isten igéjét. A Gyülekezeti és Missziói Osztály vezetője arra kérte az egybegyűlteket, hogy idézzenek fel magukban egy olyan élethelyzetet, amelyet reménytelenség uralt, érkezzünk meg hozzá, éljük bele magunkat. Mi a közös pont? Mi a közös ezekben a történetekben? – hangzott a kérdés. A te történetedben is ott van valaki, aki olyan, mint Ézsaiás, mert megoldásához szükség volt valakire kívülről. Valaki szertett téged ebben a helyzetben, de látott olyat is, amiben te nem tudtál hinni. Lehet, hogy csak ült melletted, csak a jelenlétében volt az erő, hogy ki tudj indulni a mélységből. Amit a válságban elveszítünk, azt nem kapjuk vissza, de minden vesztesség egyben letisztulás is. Mi az, ami van valójában, ami nem külsőség, az élet lényege, közepe? A mély krízis a letisztulás lehetősége. „Lehull a levél, elszárad a virág”. Mi az, ami marad a diszletek mögött? Ki vagyok, ki maradok? Mi az élet számomra? – tette fel a kérdést az igehirdető.

A gyermekeknek a karácsonyfa a lényeg, a középpont. Ám hogyan lesz azzá az ünnep, ami? A leggyönyörűbb. Múlik az ünnep és ezekkel a fákkal is lesz valami. Gyerekként szívbe markoló látvány volt a kitett fenyő. Felidézve ezeket az emlékeket már ott is vagyunk az ézsaiási gondolatnál: „lehull a levél, elszárad a virág”. Hogyan lehet ezt megoldani? Ne legyen önbecsapás. Kitaláltam, hogy tegyük félre ezt a fenyőt, ami egészen halott, várjuk meg vele a nagypénteket és ugyanoda állítsuk a helyére, és engedjük, hogy az legyen a nagypénteki igehirdetés. Mi az élet és mi is az ember? Ézsaiásnak egyetlenegy üzenete van: „enyém vagy”. Akármi lesz, vagy volt, az enyém vagy! Ez mindennél erősebb. Díszítjük magunkat és díszeinket veszítjük, zöldellünk és lehullanak leveleink, és aztán semmink sincs. Csak ez a két szó: „enyém vagy”. Két véglet létezik, ahogyan az ember válaszol semmi voltára: egyik a gőg, a melldöngetés a másik pedig a reményvesztettség, az önfeladó magatartás. Hogy is vagyok én ezzel? A gőgös fennhordja az orrát. Az önfeladó lehorgasztott fejjel jár. Fejtartások; de a két véglet között a jézusi egyenes tekintet: ahogyan néz a kicsinyekre, az nem a gőgös, hanem az istengyermekség erejében bízó, a másokra néző emberi tekintet. A két véglet helyett a karácsony üzenete, hogy a mi tekintetünk is ilyen lehet, egyenes. Hiszen az övéi vagyunk!

Az istentiszteletet közös ebéd követte. Volt kondérban főtt gulyásleves és paprikáskrumpli bőséggel. A szabad tűzön főtt ételek felejthetetlen ízével, kísérőnek pedig forralt bor, ami a négyfokos hidegben nem csak az étkezőknek, de az árusoknak is jól jött. Az ételekért kapott adományokat ezúttal is karitatív célra fordítja majd a Templomkert projekt.

Az étkezés előtt már elkezdődött vásár. Vidéki evangélikus termelők kínálták szebbnél szebb és finomabbnál finomabb termékeiket. Volt sajt, kolbász, zöldség, levendulás termék, lecsó, hidegen préselt olaj, de a vásárok nélkülözhetetlen finomsága, a kürtöskalács sem hiányzott. Most először lehetett vásárolni kézműves tésztát, amit különböző fűszernövények színeztek zöldre, barnára, pirosra és sárgára. Jó volt látni, ahogyan az igényes vásárlók rátaláltak a jó minőségű kistermelői termékekre, ahogyan egy-egy kóstoló után megjelent arcukon a finom íz okozta öröm!

Délután egy órától Gryllus Dániel Kossuth-díjas művész adventi koncertjével folytatódott a programsorozat. Hallhattunk megzenésített Kányádi- és Weöres Sándor-verseket. A zenész és a költők személyes találkozásaikról szóló anekdotákat. Jó volt együtt énekelni a Teljesség felét…

A koncert közben a Templomkert adventi gyertyáját Gáncs Péter elnök-püspök gyújtotta meg és kívánta, hogy a zöld szemlélet, az evangélikus vásárlók és termelők találkozása a következő évben is legalább ilyen baráti és színvonalas programokkal párosuljon!