Az ünnepi családi istentiszteletre a felsőgödi evangélikus imaház kertjében került sor, amely az 1970-es években, Bolla Árpád dunakeszi-gödi lelkészi szolgálata idején épült, az akkori nehéz egyházpolitikai körülmények miatt névleg lelkészüdülőként. A vasúti sínek mentén húzódó útszakasz, ahol az imaház is található, 2018 tavasza óta – az evangélikus gyülekezet kezdeményezésére és a gödi önkormányzat döntésének köszönhetően – a Bolla Árpád fasor nevet viseli. Érdekesség, hogy az egyházközséghez tartozó harmadik templom, a sződligeti fiókgyülekezet temploma 2018-ban szintén évfordulót ünnepelt, ugyanis 70 évvel korábban, 1948 nyarán szentelte fel Ordass Lajos püspök. (A négy istentiszteleti helyszín, a három templom és az imaház története a Dunakeszi Evangélikus Egyházközség honlapján részletesebben is olvasható: dunakeszi.lutheran.hu).

A napsütéses kora őszi délelőttön népes gyülekezet gyűlt össze az imaház kertjében. Az igehirdetés szolgálatát Mekis Ádám, az Észak-Pesti Egyházmegye esperese végezte, a liturgiában Chikán Katalin lelkész és felolvasóként a gyülekezet tagjai működtek közre. Mekis Ádám a 23. zsoltár 6. verse alapján („Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.”) hirdette Isten igéjét. Felidézte az elődök alakját, akik azzal a reménységgel álmodták meg és építették fel a gödi templomot és imaházat, hogy később is lesznek, akik bennük Isten igéjét hallgatni összegyűlnek, most pedig ugyanez a reménység gyűjti össze a mai ünneplő gyülekezetet is.

A családi istentiszteletek szokása szerint a gyülekezeti énekek gitár- és zongorakísérettel hangzottak fel, a zenei szolgálat vezetője Petri Dávid dunakeszi kántor volt. A záró áldás előtt a hittanosok és konfirmandusok olvastak fel részleteket az 1920-as években készült gyülekezeti jegyzőkönyvekből, és ezzel elevenítették fel az alsógödi templom építésének és felszentelésének történetét. A fiatalok műsorát Tóthné Barcs Ágnes hittanár válogatta és állította össze.

Ezt követően Ittzés Máté felügyelő köszöntötte a népes gyülekezetet és a vendégeket; köszönetét fejezte ki Barcs Balázs gondnoknak és mindazoknak, akik az ünnep előkészítésében és lebonyolításában részt vállaltak. Külön köszönetet mondott a gyülekezet tagjainak, akik az elmúlt és az idei évben az immár hagyományosnak mondható húsvéti-pünkösdi céladománygyűjtés során anyagilag támogatták az alsógödi templom és a felsőgödi imaház cseréptetőjének felújítását. Hárman, akik kiemelkedően jelentős anyagi támogatást nyújtottak a gyülekezetnek, adománylevelet vehettek át.

Tóthné Barcs Ágnes külön szólt az idősekhez, és Istennek hálát adva köszönetet mondott hosszú évtizedek óta tartó hűséges gyülekezetépítő szolgálatukért. Válaszul Trenyik Istvánné megható szavakban emlékezett vissza arra, hogyan épült fel néhány evangélikus család kitartó munkája nyomán a felsőgödi imaház, Barcs Lajos pedig Bolla Árpád alakját felidézve a „lelkészüdülő” építési engedélyeztetésének kalandos történetét mesélte el. Az istentisztelet után az imaház kertjében szeretetvendégségre került sor; ezt a 90 éves alsógödi templom és a felsőgödi imaház születésnapi tortájának elfogyasztása zárta, amelyet – egy helyi cukrászmester jóvoltából – az alsógödi templom mézeskalácsból készült mása díszített.

Egy imaházat, templomot felépíteni, egy épületet renoválni, a tetőt kicserélni, ha mégoly nagy feladat is, emberi erőfeszítéssel, összefogással lehetséges megvalósítani. Az viszont, hogy a gödi gyülekezet évtizedeken keresztül megmaradt és ma is örömteli módon gyarapodik, az emberi erőn, az emberi hatáskörön túl van: az Úristen ajándéka. Ez az, ami igazi alkalmat ad az ünneplésre, és ez az, ami a gödi evangélikusok jövőbe vetett reménységét ma is megalapozottá teszi.

A szerző a Dunakeszi-Göd-Sződligeti Evangélikus Egyházközség felügyelője.