Az ószövetségi témájú írások fókuszában az ősatyák nomád életmódjának változékonysága és a letelepedés, a berendezkedés, az otthon stabilitása közti feszültség áll. Figyelemre méltó, hogy az oktatók bemutatják mindkét életformát, de nem mint egymást kizáró életmódokat, hanem az ószövetségi igeszakaszok által bizonyítva, hogy Izrael népében sem a jövevénység, sem pedig a letelepedés nem számított egyedül elfogadható normának.

A kötet újszövetségi vonatkozásaiból azt a Pál apostoli felismerést emelem ki, amely megóvhat két ma igen népszerű tévúttól: egyrészről a nemzeti identitás min- denek feletti hangsúlyozásától és abszolutizálásától, másrészről a nemzeti identitás eltörlésére, a nemzetek egybeolvasztására irányuló kísérlettől.

Az egyháztörténeti tanulmányok elsősorban a reformáció évszázadára fókuszálnak, de bepillantást nyerhetünk egyebek mellett a trianoni döntés utáni magyarországi, soknemzetiségű evangélikus egyházi helyzetbe is. Az írások hűen tükrözik a reformáció korának nemzetről alkotott felfogását, és lényeges pontokon építenek a reformáció korára, például a kettős kormányzás tanításának mai értékelésében, kritikájában.

Igen aktuális tanulmányok születtek a rendszeres teológia területén is. A kollektív vallásszabadság és a nacionalizmus kérdései, a fundamentalista iszlám egyre fenyegetőbb jelenléte Európában és a globalizáció nemzettudatra gyakorolt hatásai olyan pontok, amelyek az egykori reformátori tanítás értelmezését segíthetik a kortárs gondolkodásban, hazai evangélikus felelősségünkben.

Ez a szisztematikai munka mintegy előkészíti a gyakorlati teológiai megközeli tést, amely két fontos területen érintkezik a reformáció és nemzet tematikájával. Az egyik Paul Tillich oktatásról vallott nézeteinek ismertetése, valamint Luther Márton ugyanezen témában vallott véleményével való összehasonlítása.

Megítélésem szerint ez az oktatói kötet egyrészt hozzájárul a reformáció értéke- inek megőrzéséhez, másrészt tudományos alapot biztosít további kutatásokhoz. A sorozat két korábbi kiadványának igen jó visszhangja is reményt ad arra, hogy a jelen kötet korántsem csak az evangélikus egyházban számíthat érdeklődésre, hanem a protestantizmus egészében, sőt szélesebb tudományos körökben is.

Ha a kutatásban és az oktatásban szerepet vállaló szerzőkkel végigjárjuk az általuk kijelölt utat, akkor – immár helyes értelemben – el tudjuk mondani: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.”

Fabiny Tamás püspök, a reformációi emlékbizottság elnöke