Isó Dorottya háziasszony és Hafenscher Károly igazgató köszöntése és egy gyors bemutatkozás után Fabiny Tamás elnök-püspök igetanulmányával (Gal 6,11–18) máris a teológia sűrűjébe kerültünk. A személyes hangú Galata levélben a megigazulás tanításának legfontosabb kifejtésével találkozunk. Pál a levél utolsó nyolc versével összefoglalja mindazt, amit a teljes levélben elmondott. A tét nagy, hiszen a közösség élet-halál harcot vív. Az apostol a hamis próféták által szétzilált gyülekezetet arra szólítja fel, hogy egyedül Krisztus keresztjét tekintsék hitük alapjának. 

A napzáró imádság előtt Isó Dorottya ismertette Luther a Galata levélhez írt kommentárját. A könyvet angolból Csabai Tamás fordította, s a kiadásban ő szakmai lektorként közreműködött. Megszólalt reformátorunk véleménye: „az igazi teológus az, aki el tudja választani a törvényt és az evangéliumot!”

Szombaton áhítat, majd Luther-olvasmányok után Reuss András professzor A hit segélykiáltása címmel az Úrtól tanult imádságról tartott előadást. Elmondta, hogy a két kátén kívül igehirdetésekben, kátéprédikációkban s más iratokban is találhatunk magyarázatokat a Miatyánkról. Jézusunk parancsa – „Ti így imádkozzatok…” – tartalmazza a meghallgatás ígéretét is. „Ha egyedül imádkozunk, akkor is másokkal együtt imádkozzuk!”

„Lutheránusokkal találkoztam, ezért érdekel Luther” – kezdte oldott hangulatú előadását Korzenszky Richárd OSB perjel, aki ült Túróczy Zoltán és Szabó József püspökök szószéke alatt, részt vett a Deák téren volt gimnazista tanítványainak ordinációján, s megrendülve énekelte a Confirmát itt, Révfülöpön a tanulmányi ház szentelélésén. Fontosnak kell tartanunk figyelmeztetését is: „Rólatok, mai keresztyének életéről olvassák le az emberek, kicsoda az a Krisztus, akit követtek.” 

Ittzés Gábor szólt a reformáció útkereséséről, hiszen éppen ötszáz éve kezdődött a lipcsei vita A. B. von Karlstadt és J. M. von Eck, illetve Luther és Eck között a szabad akaratról, a jócselekedetekről, a pápai primátusságról, a purgatóriumról, a búcsúról és a bűnbánatról. Már a vita előtt tucatnyi előzetes vitairat látott napvilágot. S jóllehet a Lipcsei Egyetem vonakodott, hogy a vitát náluk tartsák meg, kénytelenek voltak meghajolni György herceg akarata előtt. A három hétig tartó vitában Eck sokszor volt személyeskedő, önmagát győztesként hirdette. A párizsi egyetem döntése bizonyítottnak látta Luther „eretnekségét”. 

Bácskai Károly előadása a reformátor írásmagyarázati elveiről szólt. A lehetőségek közül Luther a szó szerinti magyarázat híve és alkalmazója volt. S ha valahányszor olyan szöveget talált, amely túl kemény héjú dióhoz hasonlított, mindjárt Krisztushoz, a Kősziklához vetette, hogy kipattanjon a belseje. Erasmusnak pedig azt írta: „Vedd ki Krisztust az Írásból, mit akarsz akkor még benne megtalálni?!” 

Az estébe nyúlva J. S. Bach muzsikáját hallgattuk. Hafenscher Károly az Esz-dúr prelúdium és fúga meghallgatásával bizonyította, hogy Luther zeneértelmezése a nem szöveges muzsikára is vonatkozik. Bach harmóniát sugároz, örömöt ad, igét hirdet, és a Szentháromság Isten dicséretét zengi. 

Vasárnap délelőtt liturgikus, úrvacsorás istentisztelettel fejeződött be konferenciánk. Ittzés János nyugalmazott püspök a kijelölt ige alapján (Jób 42,1–6) szólt Jób megtéréséről. A barátok „csivitelő” mellébeszélése után tér meg Jób, már nem Istenről beszél, hanem az Istennel: „visszavonok mindent, bűnbánatot tartok…” Jób mellett térdel Luther, s ott a mi helyünk is, porban térdelve a kereszt alatt. 

A befejezés után el is kezdődött a következő Luther-konferencia szervezése. Kérések és javaslatok hangzottak el, s ígéretek is: együtt leszünk jövőre is, ugyanott!