–  Miért választottad a teológiát?

– Tizenhét évesen, érettségi előtt tértem meg. Ekkor nagyon erős, Istenhez kapcsolódó kötődésélményem volt, egy ifjúsági táborban éltem át. Énekeltünk, imádkoztunk. Egyszer csak olyan érzésem lett, mintha valaki a vállamra tette volna a kezét. Akkor rájöttem: megérkeztem. Ettől kezdve járok ifjúsági alkalmakra és istentiszteletekre is. Ennek kapcsán éreztem azt, hogy szeretnék komolyabban szolgálni, elhívást éreztem a lelkészi szolgálatra.

–  A teológiai tanulmányaid alatt melyik terület vált különösen fontossá számodra?

– A gyakorlati teológia, azon belül is a pszichológia. A gyermekekkel foglalkozás különösen is érdekel, így a fejlődéslélektan-órán tanultak számomra nagyon izgalmasak. Három éve házas vagyok, mi is tervezünk gyermeket, így ezek az órák a saját életem más területeire is kihatnak.

–  Mivel szólíthatja meg ma az egyház az ifjúságot?

– A fiatalok személyes, elérhető közösségre vágynak, ugyanakkor olyanra is, amelyik utánanyúl az embernek, ha szüksége van rá. A zene szerintem nagyon fontos eszköz. A metodista gyülekezetekben az ifjúsági énekek az istentiszteleteken is elhangoznak. Ezeket ki is szoktuk vetíteni. Szuplikációk alkalmával az evangélikus gyülekezetekben azt látom, hogy kevésbé élnek ezzel a lehetőséggel. A tradicionális énekek szépek, a tartalmuk is átgondolt, ugyanakkor az ifjúsági énekek szövege és dallamvilága sokkal közelebb áll a mai fiatalokhoz. A kifelé nyitás, a misszió nagyon fontos. Fontos, hogy a gyülekezeteknek minél erősebb kapcsolatuk legyen a helyi településsel. Hirdessük meg az alkalmainkat, használjuk a közösségi médiát.

–  Metodistaként milyen az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanulni?

– Egy-két kimondottan metodista tanegységen kívül minden tárgyunk megegyezik. Itt úgy tanuljuk a különböző dogmatikai téziseket, hogy megnézzük, hogy különböző teológusok egy kérdésről mit tanítottak. Az egyetem – az evangélikus alapelveket meghatározva – az önálló gondolkodásra igyekszik tanítani minket. Így szinte sosem tapasztalok ítélkezést azért, hogy én az evangélikus alapelvektől – metodista voltomból adódóan – néhol eltérek.

–  Mit jelent számodra az ökumené?

– Református lelkész keresztelt, a hitemet metodista gyülekezetben kezdtem el gyakorolni, szolgálni is a metodista egyházban szeretnék, ugyanakkor evangélikus egyetemre járok. Nem dogmatikai nézet miatt mentem a metodista gyülekezetbe, hanem azért, mert ott tapasztaltam meg olyan élő hitet, amelyhez ragaszkodni szeretnék. Az Isten előtt nagyon kedves dolog, hogy tudunk együtt gondolkodni, imádkozni. Hiszem, hogy Istenben egyek vagyunk.

–  Melyik a számodra különösen meghatározó bibliai ige?

– „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.” [1Kor 9,22] Sok mindenből adódóan többször is az erőtlenségemet élem meg. Ez ugyanakkor az erősségem is: többször tudok beleérezni a másik ember helyzetébe, így képes vagyok megérteni a másikat és ennek alapján segíteni neki.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 33–34. számában jelent meg 2018. augusztus 26-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.