A reformáció teológiájának szívét megcélzó – Luther után szabadon –, közérthetően fogalmazó „kis káté” kulcsfogalmakat és eseményeket szed pontokba, ugyanakkor fogalmakat, jelenségeket társít, reflektál, összeköt, összefüggéseket keres, aktualizál, nagyobb távlatokba helyez, adott esetben megkérdőjelez. Így jutunk el a wittenbergi vártemplom kapujától – sok méltatlanul elfeledett vértanún és más, Isten ügyét munkáló történelmi alakon és gondolaton át – a mindig aktuális világvégekérdésig.

Luther az Istentől kapott értelemnek és a hitből fakadó bátorságnak köszönhetően lett korszakalkotó gondolkodóvá. Ugyanakkor ízig-vérig középkori ember volt. Ezt a kettősséget a kis kötet igen jól érzékelteti, segítségével árnyaltabban láthatjuk Luther „forradalmának” elő-, illetve utóéletét, a reformátort (aki sosem nevezte így magát) és mögötte az embert. Az embert, aki évekig gyászolja kisleányát, aki testi nyavalyáktól, lelki kétségektől szenved, aki sokszor, de már bátran – Isten végtelen kegyelmének tudatában – téved. És az embert, aki a történelmi időktől függetlenül „kétvilágiságban” él – eszik, iszik, alszik, szeret, fél és remél.

„Megfeszített” állapotából csak egy kiút van: Krisztus, aki maga az Istenhez vezető út. A teljes ráhagyatkozás, az úton maradás, a hitben járás – és ebben forradalmi Luther – mindenkinek egyéni harc, saját lelkiismeretére bízott, benső küzdelem. A jó hír (örömhír) az, hogy a küzdelemben sosem vagyunk egyedül. És mindig kezdhetjük elölről az „ábécét”…

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 49–50. számában jelent meg 2017. december 17-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.