– Mikor jött az ötlet a kórusfesztivál elindításához, ami immár 17. éve megrendezésre kerül?

– 2002-ben meghívtuk a Baptista Gyülekezet énekkarát Albertibe és a tornatermünkben tartottunk egy baráti kórustalálkozót. Ekkor jött az ötlet, hogy ezt ki lehetne terjeszteni városi méretűre, így 2003-ban elindult az önkormányzat és a gyülekezet közös projektjeként a Tessedik Kórusfesztivál. A név adta magát, hiszen a parókiánkon született a XVIII. század nagy polihisztora.

– Ez akkor egy ökumenikus kórusrendezvény?

– Nem mondhatom annak, mert az Albertirsai Daloskör világi kórus és volt több világi vendégünk is, hiszen szívesen hallgatunk bármilyen kórust. Az első vendégünk a Caandomino vegyeskar volt, akik a finnországi Espoo városából érkeztek. Az akkori lelkészünk jóvoltából sikerült meghívni ezt a nemzetközi fesztiváldíjas énekkart. Szép indítása volt a hagyományunknak.

– Hány kórus van jelenleg Albertirsán?

– Sok állandó vagy alkalmi kórus működik városunkban. Több énekkar is alakult azóta, mióta nyomon követem a város zenei életét. A legrégebbi az Albertirsai Daloskör, valamint a baptista gyülekezet énekkara. Működik a városban egy gospel kórus is, továbbá a katolikus KÖSZ elnevezésű ének- és zenekar, az irsai gyülekezet kórusa és nemrégiben alakult a művészeti iskolában is egy gyerekkórus. Albertiben pedig még két énekkar működik, a Campanella gyerekkórus és a Campanello nőikar. Ők az úgynevezett Kisharang és Nagyharang.

– Milyen a rendezvénysorozat visszhangja? Hány külföldi meghívott volt eddig jelen?

– Tavaly például Szlovákiából, Peredről jött egy női kar, őket a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat által ismertük meg. Meghívtak minket egy magyarországi találkozóra, ahol találkoztunk egy szlovákiai magyar kórussal, akik meghívtak Szlovákiába. Így ismertük meg a peredieket, majd mi is meghívtuk őket hozzánk. Külföldi kórust nehéz meghívni, hisz a forrásaink bizony szűkösek. Azért érdemes megemlíteni, hogy volt már itt a Deák téri templomból a Lutheránia ének-és zenekar, a Baptista Központi Énekkar, a Vox Nova férfikórus, vagy a békéscsabai Calandrella vegyeskar. Hirtelen nem jut eszembe minden, hisz 17 év alatt sok vendégünk volt.

– A rendezvényen bámulatosan szereplő Szilágyi Harangegyüttest hogyan sikerült megismerned?

– Többször is láttam már harangegyüttest és úgy tudtam, hogy a baptista egyházban valahol az országban van egy ilyen együttes. Tóka Szabolcs segítségével jutottam el a veszprémi együtteshez.

– Egymagad szervezed a fellépőket és a rendezvénysorozatot?

– Igen, de nem olyan óriási nagy fesztivál ez, hogy ehhez egy egész szervezői csapat kelljen. Igyekszem nyitott szemmel járni mindenhol, és keresem a kóruskapcsolatokat.

– A helyszín mindig az alberti evangélikus templomban van?

– Igen, mindig a mi templomunkban van. Ez az egy fix pont a fesztivál életében.

– Kik segítik, szponzorálják a rendezvényt?

– Egyik részét az önkormányzat, másik részét pedig a gyülekezetünk finanszírozza. Külsős szponzorunk nincs.

– Mik a terveid a kórusfesztivál jövőjére nézve?

– Egyelőre még csak a 20. alkalomig látok. Az évfordulóra egy nagyszabású rendezvényt tervezek, ahova több kórust és zenekart is szeretnék meghívni.

– Közösségépítő szempontból milyen szerepe van egy kórusnak?

– A sport ugyan mostanában sokkal népszerűbb, mint a kórusban való éneklés, de ugyanolyan összetartó ereje van. Itt is gyakorlás és verejtékezés során lehet egy darabot megtanulni, úgy ahogy a sportolók felkészülnek egy csapatsport versenyre. Az éneklés viszont a lélekre is hat, azt is ki lehet vele fejezni, amit szavakkal nem tudunk. 

– Említetted a Campanella-t, azaz a Kis harangot. Milyen nevelő és fejlesztő hatása van ennek a kórusnak a gyerekekre nézve?

– Figyelni kell egymásra, nem egyénieskedhetnek úgymond, a tempót egyszerre kell tartani, senki sem énekelhet hamisan. Megtanulnak összpontosítani, emberek előtt szerepelni, fegyelmezettek lenni. És persze sok szép énekkel lesznek gazdagabbak. Például a korálok szövege énekelt imádság. Még nem értik ennek a kincsnek a fontosságát, de fejből tudnak sok-sok imát, melyek meggyőződésem szerint, felnőtt életükben a segítségükre lesznek. Nekem is van olyan evangélikus ének, ami ha eszembe jut, mikor az életemben mélypontra, vagy komolyabb döntési helyzetbe kerülök. 

– Ha valaki érdeklődne a kórusban való részvétel iránt, hol lehet téged elérni? Egyáltalán van még lehetőség csatlakozni?

– Boldogan fogadunk újabb tagokat, szerintem erre minden kórusvezető ezt mondaná. Engem itt az evangélikus iskolában bármikor meg lehet találni. A próbákat péntek esténként szoktuk tartani. Fontos kiemelni, hogy nekünk női karunk van, ami különleges, hisz általában vegyes kórusok énekelnek. Másfajta repertoárra van így igény, női hangra írt műveket tanulunk.

– Milyen követelményeknek kell megfelelni, ha valaki csatlakozni szeretne?

– A lényeg, hogy legyen jó hallása és szeressen énekelni, ha nem tud kottát olvasni, az nem baj. Ezt közben úgyis megtanulják, így nem feltétel a zenei háttér, de nem is kizáró ok.

A Szilágyi Harangegyüttes  

12 éves múltra tekint vissza, 2007-től játszanak egy bronz harangokból álló hangszerkészlettel. Az együttes tagjai a Szilágyi Keresztény Iskola tanulóiból szerveződik, több korosztályban több csoport zenél együtt. Elsősorban a Veszprémi Egyházmegye rendezvényein teljesítenek szolgálatot, de jótékonysági rendezvények, esküvők, utcazene is szerepelnek mindennapos feladataik között. A veszprémi Tűztorony teljes zenei repertoárját is a Harangegyüttes adja elő az év jeles napjain.  Itt most a 7-8. osztályosok mutatkoztak be. Az elmúlt 12 év emlékezetes szerepléseiből, eredményeiből csak néhányat emelnék ki: az elmúlt évben a keszthelyi Helikonon a 13. évfolyamos csapat különdíjas aranyminősítést kapott, többször koncerteztek a Tihanyi-, Zirci apátságban, a Mátyás templomban, Krakkóban, Bernben, Rómában, Beregszászon. Veszprém város közgyűlése a Városi Értéktárába, Veszprém megye közgyűlése a Megyei Értéktárba emelte az együttest. Szeptemberben, a tanévkezdés után a gyerekek a Pesti Vigadóban képviselték Veszprém megyét az Országos Értékek Napján. Az együttes vezetője: Albertné Balogh Márta