Társadalmunkban a hagyományos vallási keretek egyre inkább elveszítik jelentőségüket, új vallási és valláspótló jelenségek bukkannak fel. Ezek között nyilván vannak olyanok, amelyeknek egyszerű a megítélése. Hiszen egy-egy függőség, amely a vallásosság élményeit (is) próbálja pótolni – legyen az drog, alkohol vagy éppen gyógyszer –, egyértelműen és vitathatatlanul rossz. De mi a helyzet a testmozgással, az egészséges életmóddal? Az nem lehet rossz! – vágjuk rá azonnal. Rengeteg keresztyén ember él egészségesen, és sportol rendszeresen. Az, hogy heti ötször-hétszer mozog az ember, az miért lehetne gond? Mely ponton válik negatívvá, függőséggé, megszállottsággá, és miért? Mit hoz ez az ember életébe, és mit vesz el?

Mi a cél?

A futópadok és szobakerékpárok nagy része valami hiányt akar pótolni. És nemcsak a mozgáshiányt. A testedzés eltúlzása ugyanúgy lehet a testképzavar megnyilvánulása, mint az anorexia. Egy elképzelt – akár hamis – eszményképet kergetve emberek a végsőkig képesek elmenni. Ezen az úton pedig elérkezik az a pont, amikor a fittség elérése már egyfajta megszállottsággá – keresztyén szempontból kimondhatjuk –, az embernek az istenévé válik. Amikor az edzés nem egy cél – az egészséges(ebb) test – elérése miatt történik, hanem már az edzés lesz maga a cél. Ráadásul úgy, hogy ez maga mögé szorít vagy maga alá rendel mindent – családot, barátokat, társas kapcsolatokat, munkát, megélhetést.

Hogy nem csekélységről beszélünk, azt az a tény bizonyítja, hogy 2016-ban Amerikában a fitneszipar 32 milliárd dolláros üzletet jelentett. Európai számadatok nem állnak ugyan rendelkezésemre, de ha azt nézzük, hogy hány edzőterem kínál különböző programokat kora reggeltől késő estig akár csak Magyarországon egy kisvárosban is, sejthetjük, hogy üzleti szempontból is fontos terület. Nyilván az üzleti érdekek azt kívánják, hogy minél többen táplálják ezt az egyébként duzzadó alapot.

A cikk a továbbiakban itt olvasható.