Isten és ember kapcsolatában ez a várakozás, a készülődés, majd a találkozás és a közös történet a születéskor való találkozáshoz hasonló mozzanatokat tartalmaz. Amiről a Biblia Istennel kapcsolatban szenvedélyes hitvallást tesz, az Istennek az emberre várakozó kitartó és örök szeretete. Isten bemutatkozik, megismerteti önmagát, az Én kimondásával megteremti a Te, majd a Ti kimondásának is a lehetőségét. Így vonja bele az embert abba a szabadító szeretetbe, amelyben Isten és ember egy közös ponton találkozik: Jézus Krisztus isteni és emberi örök egzisztenciájában. Az Én valóságával történő találkozás az emberi létezésünket kiteljesíti, az Isten országában való részesedésre, egy új közösségre hívja.

Ahogyan egy új jövevény a családba belenő, részesedik annak örömeiből és küzdelmeiből, egyben feladatot és felelősséget is vállalni fog érte. A bennünket kereső Istennek adott válasz az ember számára egy új közösségben való részvételt is jelent. A jézusi „Én vagyok” és az általa kimondott „Ti vagytok” egy családnak, egy élettel teli közösségnek a szoros egymásra való hatása. Ahogyan Isten a velünk való találkozásért közel jött hozzánk Jézus Krisztusban, és megismertetett bennünket az emberi lét boldogságának és felelősségvállalásának új útjaival, úgy kap az ember és az egyház közössége, a Ti is meghívást arra, hogy ízadója lehessen a világnak.