Rendszeresen hívunk olyan előadót az Evangélikus Roma Szakkollégium tematikus hétvégéinek programjába, aki személyes életútjával, megküzdött sikerével tud példát és hitet adni a fiataloknak.

A nagykállói Arató Miklósné Rózsa, a Sántha Kálmán Szakkórház Gerontopszichiátriai Osztályának főnővére nehéz sorsban nevelkedett, amikor annak lett volna az ideje, szó sem lehetett tanulásról – a kisebb testvéreit nevelte, vezette a háztartást. Már háromgyermekes édesanya volt, amikor ráismert rég elnyomott álmaira. Előbb segédápoló lett, nagy nehézségek árán álláshoz jutott, majd lépésről-lépésre haladt tovább. Az érettségit követte az alapdiploma a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán, majd egyszerre két Msc-diplomát is szerzett. De nem a végzettségeinek köszönheti csupán főnővéri állását: azért külön keményen meg kellett harcolnia. Szorgalommal, szakértelemmel, megbízhatósággal kellett megvédenie a pozícióját. Harcairól, küzdelmeiről is őszintén, egyenesen beszélt a szakkollégistáknak, arra intve őket, hogy egyetemistaként és a munka világában a hozzáértés, a szakmaiság legyen az első, de otthon, a családjuk körében ne próbáljanak azon a nyelven megszólalni, amit tanulmányaik során sajátítanak el. Arató Miklósné nem tekinti befejezettnek tanulmányait – hajlik rá, hogy lánya, egyik első és kiváló szakkollégistánk, Arató Andrea példáján felbuzdulva Phd-fokozatot szerezzen. Arató Miklósné arra mutatott példát szakkollégistáinknak, hogyan lehetséges a roma identitás teljes megóvása mellett családanyaként, nagymamaként, kiváló háziasszonyként a többségi társadalom elismerését és tiszteletét kivívva karriert építeni olyan hierarchizált és tekintélyelvű szervezetben, mint az egészségügy.

A cikk itt folytatódik.