A tordai országgyűlés mind Magyarország, mind az ökumenikus mozgalom kialakulásában meghatározó töltött be – fogalmazódott meg az ökumenikus mozgalom kimagasló eseményeit bemutató tanácskozáson. A jelenlévőket Kádár Zsolt, a Theológiai Szemle szerkesztőbizottsági elnöke köszöntötte, aki beszédében kiemelte: „Valóban közelednünk kell nem csak Istenhez, hanem egymáshoz is, hogy Isten az Ő áldásával közeledhessen és közeledjen hozzánk”.

A tordai országgyűlés

A tordai egyezmény háttere címmel Gudor Botond tartott előadást. Az egyháztörténész, református esperes elmondta, hogy az 1568 januárjában ülésező tordai országgyűlés vallási toleranciát megfogalmazó határozata egyedülálló Európában. Gudor Botond a tolerancia fogalmának korszakonkénti és felekezetenkénti nézőpontján keresztül bemutatta, hogy egyes történeti időkben miként értelmezték eleink a tolerancia fogalmát. Az egyháztörténész kitért a tordai országgyűlést megelőző időszak történelmi viharaira is, vázolva azt a folyamatot, mely – többek között a felekezeti különbözőségek miatt kialakult társadalmi feszültségek által – a tolerancia megfogalmazásához és politikai érvényesítéséhez vezetett. Az előadó a tordai döntés hátteréről kiemelte, hogy „mindez a haza érdekében tett megegyezés volt. A sokszínű társadalmi viták a külső és belső vallási szabadság garanciája érdekében születtek.” A tordai országgyűlési határozat hatásáról Gudor Botond elmondta, hogy az később a két erdélyi alkotmányba is bekerült.

„A protestantizmus megerősödése éppen ehhez a döntéshez és törvényhez kapcsolódik” – fogalmazott Mészáros Kálmán. A Baptista Teológiai Akadémia docense a tordai országgyűlés hatásáról tartott előadásában nemcsak a 16. századi Magyarországról beszélt, hanem a rendelkezést összehasonlította az 1555-ben kötött augsburgi vallásbékével is. Így megláthattuk, hogy a tordai rendelkezés jelentősen több jogot és szabadságot adott, többek között a településekre bízta a felekezeti hovatartozás eldöntését. A baptista egyháztörténész Dávid Ferenc meghatározó szellemiségére és egyháztörténetileg egészében még feldolgozásra váró életútjáról is beszélt. A kezdetben katolikus pap a lutheri reformációhoz csatlakozott, evangélikus püspök lett, majd később a kálvini tanokat kezdte követni, így református püspök lett. Dávid Ferenc a gyermekkeresztséget bírálta, kötetet is jelentetett meg ebben a tárgyban. János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari prédikátoraként az unitárius nézeteket vallotta, megalapította az Erdélyi Unitárius Egyházat, melynek első püspöke lett.

Ökumené Magyarországon

Az intézményes ökumené magyarországi történetéről D. Szebik Imre tartott beszámolót. A nyugalmazott evangélikus püspök, a MEÖT volt elnöke öt pontba szedte előadását. „A Kálvin téri református templomban 1943. június 26-án ünnepi istentisztelet keretében alakult meg az ökumenikus tanács egyetemes egyháztanács magyarországi bizottsága. A református egyházat Ravasz László püspök, az evangélikus egyházat Radvánszky Albert egyetemes felügyelő képviselte. Titkárrá Wolf Lajost (később Ordass Lajos) és Pap Lászlót választották” – mondta D. Szebik Imre. Az 1949-1956 közötti időszakról a nyugalmazott püspök kifejtette, hogy „az 1948-ban történt hatalomátvétel a kommunista diktatúra kezdetét jelentette, amely az egyházak, társadalmi szervezetek és nem állami intézmények helyzetét alapvetően megváltoztatta.” Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) felügyelete alá vette az egyházakat, a felekezetek tagjai csak az ÁEH engedélyével utazhattak külföldre. Az 1957-1967 közötti időszakról a MEÖT korábbi elnöke elmondta, hogy a hazai ökumené ebben az időben bővült, újraindult a Theologiai Szemle, tartottak egyetemes imaheteket, valamint számos, felekezeteket összefogó segély- és kölcsönakció valósult meg. Az 1968-1988 közötti időszakról a nyugalmazott püspök a diákmegmozdulások politikára gyakorolt hatását említve kiemelte, hogy az az egyházra is kihatott: „a fellazult politikai környezetben nagyobb mozgástér nyílott az egyházak szolgálatára”. Magyarországon új protestáns bibliafordítás jelent meg, valamint új énekeskönyvet is kiadtak, de számos, társadalmi kérdéssel foglalkozó etikai és teológiai konferencia is megvalósult. A rendszerváltás évéről és az azt követő időszakról a nyugalmazott evangélikus püspök többek között az ÁEH megszűnését, az ökumenikus tanács bővülését, az egyházak kártalanítását emelte ki.

„A reformáció az ökumenicitást és a katolicitást szolgálja” – fogalmazott Bóna Zoltán. A református lelkipásztor elmondta, hogy mindez azért lehetséges, mert a reformáció „az egyetemes felé próbál visszatérni”. A Theológiai Szemle főszerkesztője hangsúlyozta, hogy az ökumenikus törekvések szociális kérdések mögé álló civil mozgalomként indultak. Ebből kifolyólag a mai ökumenikus és felekezeti törekvéseket figyelembe véve Bóna Zoltán problémásnak nevezte, hogy míg segélyszervezetek, oktatási intézmények, különböző civil szervezetek egy-egy felekezetet képviselnek, addig a diákok, szülők, tanári karok, szociálisan rászorulók ökumenikus közösséget alkotnak. A református lelkipásztor nagyobb összefogásra, az intézményekben megjelenő, ökumenére nyitottabb szemléletre buzdította a jelenlévőket.

Az egységtörekvés útján

1948-ban Amszterdamban tartotta első nagygyűlését az Egyházak Világtanácsa (EVT). Az Ökumenikus Világtanácsként is nevezett szervezetet a II. világháborút meghatározó tolerancia hiánya hívta életre. Az EVT titkárságának genfi irodája először nem az intézményesítést tűzte ki célul, hanem ökumenikus intézetet hozott létre, hogy az ökumené gondolatában párbeszédet kezdeményezhessen – mondta el Az egységkeresés globális megjelenése című előadásában Gonda László. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense az EVT kezdeti önmeghatározásáról kifejtette, hogy az „túllép a különböző vallási közösségek toleráns egymás mellett élésének igényén, és megfogalmazza azt, hogy célja nem csupán a megbékélt különbözőségek egysége, hanem a látható egységnek a megvalósítása.” Gonda László kitért az EVT 2011-es gyűlésére is, ahol a tagegyházak Tanúságot tenni Krisztusról egy sokszínű világban címmel fogalmaztak meg egy meghatározó dokumentumot.

Khaled A. László a megosztottság és tolerancia kérdésében Jézus főpapi imádságára hívta fel a figyelmet. Ott a Messiás a tanítványi különbözőségek helyett az egységről beszélt. A metodista szuperintendens a kereszténység megosztottsága és a toleranciatörekvések kapcsán az egyháztörténet különböző időszakait felelevenítve mutatta be, hogy mikor miként voltak toleránsak vagy kimondottan elfordulók elődeink a más nézeteket vallókkal szemben. „Az egységtörekvés és a tolerancia nagyon erősen kapcsolódik a konfliktuskezeléshez” – fogalmazott a szuperintendens, aki rámutatott, hogy a 16. századi toleranciakísérletek a súlyos vallásháborúk eredményeként születtek. Khaled A. László előadásában kitért a metodista egységtörekvés állomásaira is. Megemlítette az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség munkásságát is, amely 1846-ban Londonban alakult meg. Khaled A. László az amszterdami nagygyűlés eseményei közül kiemelte Karl Barth A világ zűrzavara és Isten üdvterve című meghatározó előadását, melyben a teológus többek között a felelős egyházról, a laikusok és a nők szolgálatáról beszélt.

„Az egyház intézmény volta már az evangéliumban csírájában megjelenik, amikor Jézus a tizenkét apostolt kiválasztja mint egy új közösség alapjait, és erre épül az első századok hierarchikus rendszere, a püspök-pap-diakónus rendje” – fogalmazott A globális és nemzeti ökumenikus szervezetek katolikus szemmel címmel Kránitz Mihály. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja az egységkeresést hangsúlyozva elmondta, hogy növendékeiknek ökumenikus órát is tartanak, így törekednek arra, hogy minél  alaposabban bemutassák a felekezeteket a következő papgeneráció számára. Kránitz Mihály a szervezeti egységek változásaira is kitért, hangsúlyozva, hogy a 20. század valamennyi felekezetében az intézményi oldal erősödése mutatható ki, „ami egyúttal a párbeszéd lehetőségét is biztosítja az egység érdekében”. Kránitz Mihály örömmel számolt be az ökumenikus törekvésekben meghatározó változást hozó II. vatikáni zsinatról, valamint kitért a római katolikus egyház ökumenikus direktóriumára is.

Nacsinák Gergely az ortodox egyházak sajátos helyzetét vázolta. A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Orthodox Exarchátusának papja elmondta, hogy a görög nyelvű teológiai képzésben az ökumené kérdésével jelenleg csak a teológiai képzés legfelsőbb szintjén foglalkoznak. „Ennek az oka, hogy az az akadémiai teológia, amely a párbeszédet tudja képviselni, az 1940-50-es évektől van jelen” – fogalmazott Nacsinák Gergely. „Az ortodox egyházak feladata az ökumené felé először az, hogy a megbékélt különbözőségek egységének az elfogadása egy szélesebb teológiai szinten is megtörténjen” – mondta az ortodox pap.

A Tolerancia és ökumené című konferencia előadásai a Theologiai Szemle 2018/3-as számában lesznek olvashatók.

Képgaléria: