A fontos ember azonban nem adta fel ilyen könnyen. „Hányszor megmondtam neki, hogy ne telefonálgasson feleslegesen! Pontosan tudja, hogy nekem nincs időm ilyenekre” – dohogott tovább, s az utolsó szót olyan jelentőségteljes megvetéssel mondta ki, hogy aki nem ismerte, akár el is hihette volna, hogy tényleg nincs három perce és néhány kedves szava – a feleségére.

Aki, bár jól ismerte férjét, ilyen mérvű és stílusú elutasításra mégsem számított. Pedig dehogy akarta ő feltartani élete párját, gyermekei édesapját! Dehogy akart ő ekkora ribilliót! Mindössze a vacsoráról szeretett volna néhány szót beszélni, mivel aznap kicsit hamarabb sikerült végeznie munkahelyén, így maradt ideje arra, hogy kiszaladjon a piacra, és megvegye a család kedvenc ételéhez szükséges alapanyagokat, de – gondolta – előbb egyeztet hites urával: neki mi az elképzelése az esti étkezést illetően? Meg – esetleg – jólesett volna hallania néhány kedves, biztató szót is, így a második műszak kezdetén.

Az asszony ismerte a férjét, tudta, hogy két végén égeti a gyertyát, hogy latinos temperamentummal veti bele magát mindenbe, amihez hozzáfog, s hogy hirtelen haragú, olykor-olykor pedig meggondolatlanul modortalan. Már tizenhat éve éltek együtt jómódban, kényelemben, s nevelték szeretetteljes kényeztetésben gyermekeiket, akiknek időnként erejükön felül, néha pedig a józan ész határain túl is megpróbáltak mindent megadni.

Ám az utóbbi időben mintha megváltozott volna a családfő. Új munkahelye valóban teljes embert, vezetői beosztása pedig állandó pörgést és maximális odafigyelést kívánt. Tény, hogy nem nagyon lehet hibázni az üzleti élet kegyetlen, rideg mindennapi valóságában. Igaz, a mérleg másik serpenyője sem marad üres: az átlagot jócskán meghaladó, európai mércével mérve is tisztes jövedelem sok mindenre gyógyír lehet.

Már semmi nem volt a régi. „Apa mindig türelmetlen velem” – panaszolta anyjához bújva a lassan tinédzserkorba lépő fiúcska, aki bálványként tekintett sikeres, határozott, dinamikus apjára. „Ne kiabálj velem mindig” – szájalt két évvel idősebb nővére, ha a különóráktól megfáradva tért haza a nap végén.

A családanya azonban – csak az asszonyok által birtokolt titkos bölcsességgel és türelemmel – legtöbbször inkább hallgatott. Nem akarta szítani a tüzet, meg – gondolta – aligha jelent bármire is megoldást, ha próbálja megvédelmezni vélt vagy valós igazát. Pedig sokszor eszébe jutottak a régi idők, amikor még másképp volt minden. Amikor még harmónia, szeretet és az összetartozás boldogító tudata jellemezte kapcsolatukat. Amikor még csak ketten voltak, s szerényen, de vidáman élték életüket egy albérletben. Vagy amikor ütött-kopott autójukkal jártak kirándulni, de a jókedv mindig melléjük szegődött útitársnak.

Aztán arra is, amikor jöttek a gyerekek, és éjszaka egymást váltva, lélegzet-visszafojtva őrizték a csöppségek álmát a gyermekágynál, amikor betegek voltak. Szívesen gondolt hát vissza azokra az időkre, amikor még nem költözött be hozzájuk a feszültség, az indulat és szeretetlenség.

Igaz, apa most sok pénzt hoz haza, de nagy árat fizet érte a család! Az állandó önigazoló túlórázás, a kiszámíthatatlan munkavégzés és az utóbbi időben felszedett hatalmaskodó, utasítgatásos stílus, no meg a gyakori hangos szó megrontotta a légkört, és érezhetően megváltozott a család tagjainak egymáshoz való viszonya is. Egyre többször voltak borúsak, komorak, gyakran volt ideges vagy pattanásig feszült az otthoni hangulat. Pedig „olyan jóravaló emberek” – mondogatták a magát immár megváltoztathatatlanul fontosnak tartó középvezetőre és családjára korábban ismerőseik.

A családfő azonban talán már nem is emlékszik arra az időre, sőt lehet, azt sem tudja, hogy most hová vezet ez az út, mi történik körülötte, s miért kell mindennek így történnie. Úgy látszik, a hatalom mámora és a pénz, ez a gonosz szövetség ismét készül magához ragadni egy lelket. De talán még nem késő változtatni – soha nem késő! –, hogy kicsit szerényebben, igaz, ám ismét békességben, szeretetben és boldogságban élhessenek. Hogy a hit gyógyító erejéről már ne is beszéljünk...

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 7. számában jelent meg, 2016. február 7-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.