Az Útmutató aznapi igéi alapján hangzott az evangélium: a vége felé közeledő egyházi esztendőre és Mária testvér hosszú életére visszatekintve is elmondhatjuk, hogy Isten kegyelme és nagy szeretete vett és vesz körül minket nap mint nap. Ezért adunk hálát, és dicsérjük az Ő szent nevét. Ezen a szép ünnepen hálát adtunk Mária testvér szolgálatban gazdag, tartalmas életéért.

Fiatal lányként, 1946. október 31-én lépett be a diakonisszák közé növendéknek, Túrmezei Erzsébet testvér indítására. Mindössze öt évet tölthetett az Anyaházban és a piliscsabai Béthelben diakonisszaként, különféle szolgálatokat végezve. A diakonissza rend 1951-ben történt feloszlatását követően hamarosan Gödöllőre került,elvégezte a Egészségügyi Szakiskolát, és 26 éven keresztül – nyugdíjba vonulásáig – csecsemőgondozó nővérként dolgozott.

Mária testvér buzgó tagja a gödöllői evangélikus gyülekezetnek, ahol hosszú éveken át presbiter is volt. A rendszerváltás után egy igen hasznos szolgálatba fogott: adományokból begyűjtött ruhákat, cipőket, mindenféle használati tárgyat oszt a rászorulóknak. A mai napig lelkesen végzi ezt a munkát.

Az áhítatunk úrvacsora osztással zárult. Mária testvér kedves énekével, az “Elfogadtál és elhívtál” kezdetű 475. számú énekünkkel zártuk házi Istentiszteletünket. Ezek után terített asztal mellett köszöntöttük az ünnepeltet, akinek Gertrud Heublein berlini nyugalmazott főnökasszony jókívánságát is tolmácsoltam.

A szerző a Fébé társelnöke.