– 1989-ben az egyházi iskolák közül elsőként nyílt újra a Fasor. Harminc év elegendő ahhoz, hogy egy iskola a múltja és a jelene alapján újradefiniálja önmagát? Milyen szellemiségű ma ez a gimnázium?

– Az elmúlt harminc évben sokat változott, sőt ma is változóban van az iskola. Amennyire lehet, arra törekszünk, hogy múltunk értékeit alapul véve váljunk ma is meghatározó, tudást átadó és ezzel együtt evangéliumot hirdető intézménnyé. Az első időben nagyon magas volt az evangélikus diákok aránya, tanulóink erős családi kegyességet hoztak magukkal. Az első osztályom arról volt híres, hogy a negyvenöt főből negyvenegyen evangélikusok voltak. Akkor nagy előny volt, hogy az ország különböző részeiből jöttek a tanulók, és kollégisták lehettek. Az alföldi gyülekezetekből, Nyíregyháza környékéről, de a nyugati országrészből, Kemenesaljáról is voltak diákjaink. A közösségünk is erős volt, a diákok nemcsak ismerték egymást, de el is látogattak egymáshoz, a szülők is tartották egymással a kapcsolatot. Az sem volt ritka, hogy diákjaink egymás családjainál nyaraltak. Összetartás volt az osztályban és az iskolában. Ma sokkal kevesebb evangélikus gyermek tanul nálunk. Bizonyos értelemben ma nehezebb a dolgunk, mint az indulásnál volt. Be kell vallanunk, hogy a családok ma kevésbé gyakorolják a hitüket. Arra törekszünk, hogy amennyire lehet, ne csak a fiatalokkal, hanem a családokkal is megismertessük az egyház tanítását és az evangélikus hagyományt.

– Miben mutatkozik ez meg?

– Az iskolai áhítatokon, egyházi rendezvényeken és a hitoktatáson kívül elsősorban a tanárok mentalitásán keresztül leszünk láthatóan evangélikusok. Nálunk a pedagógusok nemcsak a tárgyukat oktatják, hanem saját hitükből, reménységükből kiindulva az evangéliumot is képviselik. Fontos azt is látni, hogy intézményünk nemcsak a pedagógusok oldaláról, hanem a családok felől tekintve is hívő keresztény. Természetesen nagy számban vannak olyan diákjaink is, akik korábban nem találkoztak a hit kérdéseivel. Akikben megvan az igény arra, hogy megismerkedjenek a vallással, azoknak igyekszünk segíteni, és minden tanulónk számára igyekszünk a krisztusi értékeket közvetíteni. Nem tudjuk garantálni, hogy innen mindenki hívőként kerül ki, de arra törekszünk, hogy emberséges felnőttekként tudjanak majd megállni az életben.

– Mely kérdések foglalkoztatják ma a fiatalokat a hittel kapcsolatosan?

– Sarkalatos kérdésük az élet kezdete és a vége, valamint az etikai témák. Ezeknél nagyon érdeklődők. Izgalmas és mély beszélgetéseink szoktak lenni.

– Mit jelent önnek a tanítás?

– Tizenhat éves koromban határoztam el, hogy történelemtanár leszek. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kezdtem meg felsőfokú tanulmányaimat. Közben a világi tanulmányaimmal párhuzamosan az Evangélikus Teológiai Akadémia [ma Evangélikus Hittudományi Egyetem – a szerk.] levelező tagozatát is elvégeztem. 1989-től van lehetőségem egyházi iskolában tanítani, azóta vagyok a Fasor tanára. Édesanyám arra nevelt, hogy próbáljam megérteni, milyen jelentősége van a hitnek. Ezt a családi indíttatásból formálódó személyes meggyőződést próbálom a diákok számára közvetíteni. A történelem nagyon sokat segít a hittan tanításában is, hiszen számos történelmi példát tudunk mondani, amely kifejezi a hit erejét. A tanári hivatásban azt élem meg, hogy amiről korábban úgy képzeltem, lelkészként fogom majd az emberek között hirdetni, azt iskolában, tanárként a diákok számára tudom gyakorolni és szolgálatommal továbbadni.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 5–6. számában jelent meg 2020. február 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.