– Számos történelmi regényt, színdarabot írt, többet protestáns nagyjainkról. Mikor olvashatunk egy jó Tóth-Máthé Miklós-drámát az átvett elismerésnek is nevet adó evangélikus Rát Mátyásról?

– Valaki mindig figyelmembe ajánl egy-egy történelmi személyiséget. Legutóbb például Bakócz Tamás katolikus érseket, aki meggyőződésem szerint korának legnagyobb formátumú magyar politikusa volt, de a kommunista történetírás méltatlanul háttérbe szorította. Róla szóló művemet, A nagyrahivatott című drámát most is játsszák, nemrég Aradon mutatták be a vértanúk emléknapjához kapcsolódóan. Egy ismerősöm tavaly azt mondta, írjak III. Béla királyról drámát. Aztán idén már azt kérte, írjak IV. Béláról. Mondtam neki: még szerencse, hogy nem volt V. Béla is.

– Mégis mi lesz Rát Mátyással?

– Sose lehet tudni. Ha evangélikus testvéreim úgy gondolják, utánanézhetünk ennek a Rát Mátyásnak is. Persze értesülve az engem ért elismerésről, magam is jobban utánaolvastam. Színes élete volt, nem mellesleg ő adta ki az első magyar nyelvű újságot. Érdekes párhuzam ez egy korábbi hősömmel, a református Ráday Pállal, akinek Rákóczi nótáriusaként nagy szerepe volt az első magyar hírlap, a latin nyelvű Mercurius Veridicus kiadásában. Rádayval indult tehát a magyar, Ráttal pedig a magyar nyelvű sajtó.

–  Rát életében is benne van a dráma?

– Mindenképpen. Ha őszinték vagyunk, a benne lévő tehetséghez képest valamiért nem vitte igazán sokra. Talán nem tudta eldönteni, hogy valójában mit is akar. Újságot szerkesztett, lelkészkedett, nyelvészkedett. Egyszóval meglehetősen cikcakkos volt az élete. Így viszont semmiben sem bontakozott ki igazán. A lapját is csupán alig több mint két évig adta ki.

– Egyelőre, ahogy a díjátadón is elhangzott, egy Kálvin-regényen dolgozik. Azt mondta, hogy „együtt érző ösztönzésként” tekint a díjra. Ilyen kemény fába vágta a fejszéjét?

– Nagyon keménybe. Hiába van már mögöttem annyi dráma és regény, mindig újra kell kezdenem, Kálvinnál pedig különösen, mert róla ugyan sok tanulmány és monográfia jelent meg, de szépírás – magyarul legalábbis – még nem.

– Mi lehet az oka?

– Felületesen nézve Kálvin nem éppen szimpatikus figura. Nem olyan, mint Luther. A német reformátor – és ezt a regényemben maga Kálvin állítja – nagy kitárulkozó, ő pedig nagy bezárkózó. Luther életszerető volt, Kálvin ezzel szemben aszkéta, mindig beteges, rossz gyomrú, rossz étvágyú, rossz alvó, humortalan. A Luther-féle figurákról nyilván szívesebben írnak. Kálvinról emiatt nagyobb próbatétel olyan regényt írni, amelyben a végén valahogy mégis megszereti az olvasó, és megérti, megérzi, hogy ki volt a marcona külső mögött valójában, sőt együtt tud érezni vele. Mert valamit tudni kell: eleve istenkísértés, ha valaki egy valaha élt embert megpróbál élővé mozdítani a mai kor számára. Ez csak úgy sikerülhet, ha beleéli magát a figurába, mint egy színházi szerepbe, és végül azt mondja az olvasó: tényleg, ilyen is lehetett a genfi reformátor. Ha ez megvalósul, elértem a célomat. Mert nem igaz, hogy Kálvin csak keserű tudott lenni. A regénybe beleszőttem például egy nagyon szép szerelmi szálat, hiszen a főhősnek felesége is volt, akit nagyon szeretett. De ezért kezdtem a regényt a gyerekkorával, hogy lássák az olvasók azt is, miken ment keresztül, miért lett olyan, amilyen. Ugyanakkor a humorát is megmutatom, ha nem volt is olyan egetverő, és az emberségét is: amit adtak volna neki a fizetésén túl, mindent mereven elutasított azzal, hogy inkább a szegényeknek adják. E vonások miatt lesz ez a Kálvin-portré nóvum a korábbiakhoz képest.

– „Mi, emberek rendkívüliek vagyunk. Fát ültetünk, pedig jól tudjuk, mire akkorára megnő, hogy felmászhatnánk rá, már túl öregek leszünk. Alkotmányokat írunk olyanoknak, akik még meg sem születtek, és talán meg sem érdemlik. Megpróbálunk gondoskodni a betegekről, miközben belehalunk a magunk bajába. Szerintem ez tesz bennünket nagyon bátorrá. […] Tóth-Máthé Miklós fát ültet, alkotmányt ír, betegekről gondoskodik. Bátor ember” – fogalmazott Novotny Zoltán Prúsz-elnök a laudációjában. Ön kinek írja ezt a regényt?

– A jövőnek írom, ahogy minden művemet. Biztos vagyok abban, hogy most is, ezzel a munkámmal is ültetek. Amióta színészből írónak tértem, mindig csak ültetek. A csemeték pedig növekednek – valamelyik könnyebben, a másik nehezebben. Egy azonban biztosnak tűnik: ha Isten magához szólít engem is, és drága feleségem után megyek, azért sok minden itt marad utánam, és ezek között lesz egy olyan Kálvin is, akit elsősorban nem rideg mivolta miatt, hanem az emberi arca és az általa véghez vitt nagy dolgok miatt tartanak számon az emberek.

Névjegy

Tóth-Máthé Miklós 1936-ban született Tiszalúcon református lelkészi családból. Anyai ágon szinte a gályarabokig visszamenően prédikátorok voltak az ősei. Sárospataki, debreceni, diósgyőri diákévei után elvégezte a Színművészeti Főiskolát, majd közel tíz évet töltött színpadon Veszprémben, Békéscsabán, Győrött, valamint Budapesten a Tháliában és a Vígszínházban. Első novellája 1971-ben jelent meg a Magyar Ifjúságban, első könyve A csokornyakkendős című novelláskötet volt. Azóta íróként él, több mint harminc kötete jelent meg. Több műfajú szerző, írt és ír novellákat, kisregényeket, regényeket, drámákat, szatirikus és humoros írásokat, de verseket is. Mindezek mellett sok publikációja jelent meg a Reformátusok Lapjában és a Confessióban. A pályamódosítás után sem tagadta meg színészi hivatását, gyakran tartott előadóesteket, Ady- és Csokonai-műsora CD-n is megjelent. Nyolc évig beszédművelést és dramaturgiát tanított a debreceni református teológián. Életművéből szirtként emelkednek ki protestáns hátterű regényei és drámái. Mint például a „Megszámlálta futásodat...” című műve Károli Gáspárról, az Isten trombitája Melius Juhász Péterről, A szabadság nótáriusa Ráday Pálról, az Élet zsoltárhangra Szenczi Molnár Albertről vagy a Kossuth papja című kisregény Könyves Tóth Mihályról. A Magyar Érdemrend tisztikeresztje és a Károli Gáspár-díj tulajdonosa.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 43. számában jelent meg, 2016. október 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.