Nevek, történetek, énekek, gyertyagyújtás, a földrészek keresztjének ünnepélyes bevonulása teszi minden évben méltóságteljessé ezt az ökumenikus imádságot, amelyre hívnak minden hívő és jóakaratú embert, akinek szívét megérinti korunk mártírjainak hite és áldozata. A Sant’Egidio közösség minden évben meghívja a társegyházak képviselőit, hogy együtt fohászkodjanak az Úrhoz azokért, akik az elmúlt években életüket adták az evangéliumért, hogy vérük magvetés legyen, és szűnjön meg az erőszak, az üldöztetés.

Idén Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök és Aaron Stevens, a budapesti skót presbiteriánus közösség lelkésze, valamint Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes szolgált könyörgéssel. A szertartáson jelen voltak a Központi Szeminárium hallgatói, valamint hazájukban üldözött, Magyarországon élő fiatal keresztények is.

„Most emeljük tekintetünket a keresztre, miközben korunk vértanúi kísérnek minket, akik az evangélium jegyében éltek és haltak meg. Erősítsen meg bennünket az Úr a hitben, gyújtsa meg bennünk is a szeretet tüzét, és segítsen bennünket reménykedni az Ő gonosz felett aratott győzelmében” – a nuncius szavai vezették be az imádságot, majd a Jelenések könyvének szakasza hangzott el. „A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet” (Jel 3,11–12).

Kis-Ázsia egyházai között, amelyekhez az Úr Lelke beszélt a Jelenések könyvében, ott volt a filadelfiai egyház, amelynek tagjai mindig megtartották az Isten szavát, és ezt teszik a próbatételek órájában is, így nem veszítik el a dicsőség koszorúját. A megpróbáltatással együtt maga az Úr is eljön, aki jeruzsálemi templomának oszlopaivá teszi ezeket az embereket. Magyarország apostoli nunciusa hozzájuk hasonlította minden idők vértanúit, akik Krisztushoz kötődtek, engedték, hogy vezesse őket, sokszor megpróbáltatásokon át, és mindig együtt éreztek a szenvedőkkel, a szegényekkel. Michael August Blume hálát adott az Úr templomának ezekért az oszlopaiért, a vértanúk szentségéért és bátorságáért, és arra biztatott, hogy hallgassuk mi is, amit a Szentlélek mond az Egyháznak.

Homíliájában a nuncius felhívta a figyelmet arra, hogy a múlt században többen haltak vértanúhalált, mint a kereszténység elmúlt századaiban összesen, és úgy tűnik, a 21. század szintén ezen az úton jár. Imádkozott, hogy a vértanúk szeretetével, irgalmasságával és hitével tudjunk szembenézni korunk megpróbáltatásaival, és ez a húsvéti idő, amikor osztozunk Krisztus szenvedésében, növelje hitünket és szeretetünket Krisztus iránt, aki életét adta értünk.

A homíliát követően Amerika, Afrika, a Közel-Kelet, Ázsia és Óceánia, valamint Európa vértanúinak nevét, történetét olvasták fel; olyan emberek nevei hangzottak el, akik az elmúlt évben életüket vesztették hitükért, illetve olyan tanúságtevők nevei, akiknek hite évek óta példaként áll a keresztények előtt. A mártíromság a társadalom minden rétegében jelen van: elhangzottak püspökök és hétköznapi világi hívek nevei, olyanoké, akik hősiesen védték a hitet nehéz történelmi időkben, konfliktusok között, és olyanoké is, akik hittel a szegények mellé álltak, mint a cibakházi Szarvas András atya vagy Andorka Eszter evangélikus lelkésznő.

Boldog Óscar Arnulfo Romero vértanú érsek, a béke tanúja és a szegények barátja neve után elhangzott William Quijano fiatal világi hívő neve is, aki El Salvadorban, Apopa városnegyedben a béke iskoláját vezette, fiatalokat vont ki ezzel a drogbandák befolyása alól, amelyek tagjai ezért meggyilkolták.

Fájdalmasan sok pap, szerzetes, szerzetesnő neve hangzott el, amikor Afrika szenvedését sorolták; nevek, amelyeket a híradásokban nem sokat hallunk; olyan emberek nevei, akikről azonban tudjuk, hogy hűségesen, veszélyek közepette, életüket nem kímélve szolgálták népüket – mint például a Kongói Demokratikus Köztársaságban a Szegények Kistestvérei közösség tagjai, akiket az Ebola-vírus fertőzött meg; Burkina Fasóban a 72 éves szalézi szerzetes, Antonio César Fernandez, akit szélsőséges iszlamisták gyilkoltak meg; vagy a Közép-afrikai Köztársaságban Blaise Mada és Celestine Ngoumbango atyák, akiket 42 emberrel együtt tavaly novemberben gyilkoltak meg a Szeleka egykori lázadói.

Megrendítő volt hallani azoknak az embereknek – világiaknak, papoknak és szerzeteseknek –, illetve csoportoknak a nevét, akikről egyre több szó esik a híradásokban is. Közéjük tartoznak a Közel-Keleten az Iszlám Állam esztelen mészárlásának ártatlan áldozatai, az iraki és szíriai keresztények százai, a pakisztáni keresztények. Roseanne, a hite miatt üldözött, Szombathelyre menekült pakisztáni család gimnazista korú lánya mondott megható imádságot a háború áldozatainak, a szenvedő gyermekeknek a nevében, kérte az Urat, adjon erőt, hogy mindig békével tudjunk válaszolni a gyűlöletre.

Boldog Salkaházi Sárát, Jane Haining skót presbiteriánus misszionáriusnőt és Boldog Apor Vilmos püspököt kiemelve megemlékeztek a jelenlévők azokról, akik a II. világháború idején életük árán védelmezték az üldözötteket és a gyengéket. Boldog Meszlényi Zoltán segédpüspököt, Boldog Sándor István szalézi testvért, Vezér Ferenc pálos, Boldog Brenner János Anasztáz ciszterci és Vid József jezsuita szerzeteseket, Pap Béla református lelkészt és Melocco János katolikus újságírót név szerint is említve imádkoztak azokért a keresztényekért, akik Magyarországon és egész Kelet-Európában szenvedtek a kommunista elnyomás alatt, és tanúságot tettek az egységről.

Gyertyákat gyújtottak az áldozatokért, és minden kontinens szenvedéseinek felsorolása után állva fogadták az adott földrész keresztjét, amelyet az oltárhoz helyeztek, miközben fohászkodtak, hogy a feltámadás fénye ragyogja be az imába foglalt világrészeket.