Rendszerezte továbbá a győri gyülekezet könyvtárát, ahol cédulakatalógust készített. Összeállított még egy egyháztörténeti évfordulónaptárt is az év minden napjára istentiszteleti felolvasás céljából. Ám szervezete egyre erőtlenebbé vált. A csendes visszavonultság utolsó éveiről kevés feljegyzés maradt fenn. Családja és a püspököt hűségesen ápoló Mikler Erzsébet több diakonissza nővérrel együtt sokat imádkozott érte. Tőlük tudjuk, hogy 1971-ben már alig szólt. Nyártól kezdve már egyáltalán nem beszélt, csak tekintetével és kézmozdulatával közölte, amire szüksége volt. Mikler Erzsébet egy éven át esténként hangosan olvasta neki az igét. Az imádságokra csak fejbólintással reagált, és kézszorítással fejezte ki köszönetét. Egy késő nyári estén váratlanul megszólalt. Hangosan kezdett imádkozni. Ápolója mindjárt leült az íróasztalhoz, és gyors írással jegyezte fel szavait:
„Uram, ahol Te vagy, ott fényesség és világosság van, s Te ebbe a fénybe és világosságba viszed el a tiéidet. Kérlek, vigy el engem is ebbe a fényességbe, ahol most Te vagy, s nemcsak engem, hanem mindnyájunkat! Hadd láthassuk a te ragyogásodat, és a fényben hadd dicsérhessünk Téged! Köszönöm, hogy megteszed azért, mert Te kegyelmes vagy. Ámen.”
Többé már nem szólalt meg.
Idézet id. Fabiny Tibor Túróczy Zoltán életútja című írásából, amely a MEVISZ által kiadott Isten Embere című könyvben jelent meg.