Megszületése és sorsa számtalan veszélynek és kísértésnek van kitéve: gyakran a rendtartás évtizedes sablonjaiban, örök változatlanságban szólal meg, máskor viszont az igehirdetésnek egy szószékről lejövő énekkel megszakított ráadása lesz. A szórványban, járványban, ünnepeken sokszor csonkítja meg a „kényszerű” rövidítés… Amikor pedig felhangzik az oratio oecumenica – ahogyan az általános könyörgő imádságot ősi nevén hívjuk –, akkor sokkal kevésbé „ökumenikus”, azaz az egész világot átölelő és Isten elé táró könyörgés, mintsem teljesen általánosságokban maradó, „úgy általában” felhangzó kéréssor.

Sokfelé, sokféle gyülekezetben és istentiszteleti alkalmon járva ugyanakkor nemcsak ezeknek az elszáradt imaágaknak a száraz ropogását hallom, hanem sok-sok megújító hangot is. A gyülekezet egyes csoportjainak a bevonása – korosztályok, gyülekezeti csoportok, alkalmi közösségek például tanévnyitó istentiszteleten – az aktualitásával és a személyességével gyakran hat frissítően. Az aktualitás és a személyesség két olyan szempont, amelyekkel – ha jól kezeljük – közösségi lelkülettel is együtt lehet érezni, s nem szükségszerűen hangzanak az egyéni szempontok közösségre erőltetéseként. Bibliaórák, hittanórák, ifialkalmak és háznál vagy betegágynál tett látogatások előző heti beszélgetései és imádságai mind-mind az istentiszteleten elhangzó zárókönyörgés felé tartanak. A gyülekezeteinkben aktív imaéletet élők – akár egy gyülekezeti imakör, akár a sekrestyében a lelkésszel együtt imádságra megálló testvérek – sok-sok impulzussal hathatnak az istentiszteletek imaéletére, akárcsak a kortárs segítségek újabb imakönyvekből vagy az Evangélikus Élet minden vasárnapi rovatából.

A legnehezebb kihívás talán mégis az, hogy az általános könyörgő imádság nem az egyéni imádságok összefoglalása vagy kivonatolása, s nem is támaszkodhat kizárólag ezekre a forrásokra. Miként lehet azonban a mindenkit érintő témaköröket manapság úgy felhozni, ráadásul kérésekbe önteni, hogy azzal se érzékenységeket ne karcoljunk, se a „politikailag korrekt” őrület fojtogató elvárásaiba és cenzúrájába ne gabalyodjunk bele?!

A szocializmus idején időről időre napirendre erőltettek olyan témákat, amelyekért „kötelezően tanácsos” volt imádkozni: például a fegyverkezési verseny, a gyarmatosítás, egyebek ellen. Ma már tisztán láthatjuk az említett példáknál maradva, hogy ezek a témakörök – ha nem tévedtünk a nyers politikum kiszolgálásának a világába – teljes joggal tartoztak bele a keresztény egyházak imádságaiba, hiszen máig sem gyógyultak be az akkori fegyverek és úrhatnám politikusok és hatalmak ütötte sebek. Mégis nyomasztó hangulatot árasztottak mindenki számára – a politikai rendszer szándékaival való egybecsengés miatt. Mint ahogyan manapság is természetes, hogy imádkoznunk kell a természeti környezetért, a globális igazságosságért, globális és nemzeti ügyeinkért – még ha szép számmal vannak is olyan nagyhatalmak, pártok és civil szervezetek, amelyek a környezetvédelemből, az ivóvízből és a nyersanyagokból vagy éppen az emberi egészségből és boldogulásból akarnak anyagi vagy hatalmi hasznot húzni. Kényessége mellett ma is tarthatjuk fő szabálynak azt, hogy fohászainkkal nem a világi szempontokat rángatjuk bele az istentisztelet tartalmába, hanem a világot helyezzük Isten ítélete és irgalma alá.

Az oratio oecumenica a közösségek és a közösségvállalás imádsága – akár egy sokszor Istennek és önmagának is ellentmondó világ közepette is. Globalizált mindennapjainkban ráadásul meg is sokszorozódott ez a lelki és imádságos terhelés a hírek – és félig-meddig álhírek – gyors szárnyalásával. Ha a legtöbb esetben nem is tehetünk sokat, mégis imádkozhatunk például üldözött hittestvéreinkért, embergyilkos eszmék, magából kifordult csőcselék fenyegetésének áldozataiért, pusztító konfliktusok kirobbanása és szétterjedése ellen, betegségek és járványok megszűnéséért…

Ne fáradjunk meg tehát a könyörgésben, keressük az egy szívvel-lélekkel elmondott imádságok lehetőségét, közös szavait! Hiszen amíg nem imádkoztunk, hogyan is mondhatjuk: de hát semmit sem tehettünk… 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 35–36. számában jelent meg 2020. szeptember 13-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.