Az amerikai álomesküvő-szervező műsorában nyomon követhetjük, hogyan lesz az álomból valóság. A film mindig azzal kezdődik, hogy a jegyespár otthonában meghallgatja a kívánságokat, megnézi az eddigi előkészületeket, a helyszínt és a különböző díszítési elképzeléseket. Láthatjuk, hogy a menyasszony milyen egyszerű, gagyi dísztárgyakban gondolkozik, a ruhája is enyhén szólva visszafogott ízlésről árulkodik. A sokszor nevetséges vagy szánalmas elképzelésekből aztán – nagyrészt titokban – elkészül az álom. De mindig másik helyszínen, drága berendezési tárgyak között, az esküvői ruha pedig szinte elképzelhetetlenül szép. 

János a Jelenések könyvében bejelenti, hogy Isten az új Jeruzsálemet, az ő békességének városát készítette el az ember számára. Elképzeléseink erről a városról azonban ugyanolyan egyszerűek és szegényesek, mint a filmben készülődő menyasszony elképzelése a saját esküvőjéről. De ez véges voltunk miatt nem is lehet másként. Mi nem is tudjuk azt a gazdagságot és tökéletes szépséget elképzelni, mint amelyet Isten készít nekünk. De nézzük meg, hogyan készítette, készíti fel Isten a maga végtelen hatalmával és gazdagságával a menyasszonyt, hogy boldog esküvőnk lehessen!

A Bárány menyasszonya ugyanis – az egész Biblia fényében és különösen is a Jelenések könyvében – nem más, mint Isten népe, az egyház.

A városban, az új Jeruzsálemben nem található templom, hiszen nincs Istennek egy kiválasztott népe a népek között. Nincs, nem is lehet, hiszen ott mindenki az övé, mert ott azok vannak, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében (22,14), akik Jézus megváltottai. Nincs elkülönített nép, nincs szent hely az imádságra, hiszen minden nép az Urat dicséri, és mindent betölt az ő közvetlen jelenléte.

Ha mi vagyunk, itt és most, a „küzdő egyház”, akkor az, amit János lát, a csodálatos város, a férje számára felékesített menyasszony csak a megdicsőült egyház lehet. Ez a menyasszony először is gyönyörű. A gyönyörűséget, a szépséget a látomás azzal adja vissza, hogy mindent drágakövek, arany és gyöngy borít. Másodszor: hatalmas, tökéletes és nyitott. A város falai és kapui nem elzárnak és kizárnak, hiszen a kapuk soha nincsenek zárva, szabad az út Isten színe elé. Nem eltakarják az Urat, hanem rámutatnak arra, aki mindenek éltetője és középpontja. A harmadik és legfontosabb jellemzője pedig a mennyei Jeruzsálemnek az, hogy a középpontja a mindenható Isten és a Bárány, Jézus Krisztus.

Előttünk hát a felékesített menyasszony, aki gyönyörű, tiszta, és az Urat tükrözi vissza. Nyitott és befogadó, hatalmas, és hűséges Isten tetteihez. A látomás meghív: ha ez a jövőnk, ez a célunk, akkor készüljünk rá. Mit jelent ez? Azt, hogy a cél, ahová tartunk, és amire készülünk, több, mint egy jól működő gyülekezet. Nem a templomépítés, nem az újabb istentisztelet, nem a programjaink. Mindezek fontosak ugyan, de csak a mulandó, földi élet határáig engednek látni.

Úgy készülünk méltóképpen mennyei célunkra, a mennyei Jeruzsálemre, ha hűségesek leszünk az igéhez, Isten kijelentéséhez, aki testté lett értünk. A nyitottság, a befogadás, a vendégszeretet tőle kapott lelkületével járjuk a célig vezető utat. Így nem takarjuk el, hanem kiábrázoljuk a Bárányt, aki mindenkiért odaadta magát. Ő, aki vérével mosott meg bennünket, szentségével, tisztaságával, áttetszőségével ajándékozza meg az új Jeruzsálembe készülő megváltottait. 

Hiszen a vőlegény már közel, és kezdődik a nagy, mennyei esküvő! Boldog az, aki részese lesz ennek. Ámen.

Elhangzott 2018. november 12-én a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában.