A macherni lelkészi hivatal elé kitettek egy dobozt ajándék könyvekkel: „Költözünk!” – olvasható egy cédulán. Szeptember 1-jétől Barbara Lötzsch lelkésznő elfoglalja új szolgálati helyét Magyarországon, Budapesten.

Természetesen nehéz volt a döntés. „De tíz év után – én ráadásul már tizenegy éve itt vagyok – a lelkészeknek váltaniuk érdemes. Ezt értelmes dolgonak tartom, mert egy gyülekezet meghatározói ők. És azoknak, akik valakivel nem tudnak kijönni, meg kell adni az esélyt, hogy ismét bevonódjanak a közösségbe. Nekem is vannak rigolyáim!”

Machern Lötzsch első lelkészi állása volt. A lelkésznő 1969-ben Lipcsében született, Nerchauban nőtt fel.

„Diákként még festékeket válogattam egy gyárban” – meséli. A lipcsei és marburgi tanulmányok után próbaidejét 2002-től Muldentalban töltötte, aztán Böhlitzben és Röcknitzben. Itt született meg negyedik gyermeke, majd a gyes és Süß lelkész halála után Machernbe került.

A kérdést, hogy milyen ötletekkel jött ide, irritálónak tartja. „Azért vagyok itt, hogy elkísérjem a gyülekezetet, és meglássam, hogy mire van szüksége az embereknek.” És Machern – erről meg van győződve – nem várt rá. „Ez egy igen élénk, önálló gyülekezet.” A lelkésznő szerint ez valószínűleg azért van, mert ez nem egy hagyományos falu, sokan Lipcséből költöztek ide. „A gyülekezeti tagok akkoriban például arról gondolkodtak, hogy kiterjesztik a napköziotthonos foglalkoztatókat a kevéssé ellátott területekre.” És ez Lötzsch idejében meg is valósult. Ahogyan a gyülekezeti terem is a fiatalok buzdítására. „Telitalálat!” – mondja Lötzsch. Vajon a lelkészeknek félig építési szakembereknek is kell lenniük? „Ugyan tartalmilag és pénzügyileg is át kellett lássam, mégis mindig ráhagyatkozhattam a jó emberekre” – ad hangot a dicséretnek, melyhez Altenbach is példaként álltható, ahol egy új harangot is öntöttek, és a templomban megszüntették a vizesedést.

A gyerekek állnak a középpontban

Voltak projektek fiatalok és idősebbek számára is. „Fontos számomra, hogy a gyülekezet minden generáció számára kiindulópont legyen” – mondja Lötzsch, felsorolva a klasszikus kínálatot: női kör, idősek utaztatása. Emlékei azonban mégis a gyülekezet növendékei felé irányul. Kilenc éven keresztül a negyedik osztályosokat három napra mindig meghívta a templomba. „Jó volt látni, hogyan barátkoztak meg a térrel. Fent, a toronyban Istenről és a világról is beszélgettünk.”

Érezte a lelkivezetés iránti éhséget. „Hálás vagyok, hogy Machernben az istentiszteleteket stabilan húsz–negyven fő látogatja.” Azok az istentiszteletek voltak mégis a legjobb élményei, amikor megtelt a templom, mint például az iskolakezdéskor vagy épp az augusztus 12-én tartott búcsúztatóján. „A legcsodásabb pillanatok a keresztelőkor vannak.  A legutóbbit például a szülők kérésére az óvodában tartottuk. Ez azt mutatja, hogy az egyház ott van, ahol az emberek a hitük miatt összegyűlnek.”

Az azonban még most is szomorúsággal tölti el, hogy Leulitzban a kisszámú gyülekezeti tag miatt be kellett fejezni a szolgálatot. „De ez felszabadító is volt, hiszen így szabad lettem más, fontos dolgokra.”
Tudja azonban, hogy Leulitz nem egyedi eset. Lötzsch 2014 óta a tartományi zsinat tagja. „Mindig is fontos volt számomra, hogy túllássak a saját gyülekezetemen. Minden ugyanis egy nagyobb szövetség része, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy a személyzetet és a pénzt szolidárisan kell elosztani egymás közt.”

Új kihívások

Most pillantását ismét egy kicsit ki szeretné tágítani. „Már régóta tisztában vagyok azzal, hogy szeretnék egy kicsit külföldön is élni és dolgozni” – örül az új kihívásnak. Budapestre azonban csak a legkisebb, tizenhárom éves lánya fogja elkísérni. „A két fiam már régen elkötözött otthonról, már van két unokám is. A nagyobbik fiam épp szövetségi önkéntes szolgálatot vállal Izraelben.” A férje pedig a kedvéért feladja egy időre a munkáját.

Lötzsch a hat évre szóló budapesti állást megpályázta. A budapesti lelkészi hely 1992 óta működik. Az itt élő kétszázötven gyülekezeti tag magyar és német vegyesházasságok gyermekei vagy kivándorolt németek, német cégek munkatársai.

„A központi rendezvény a vasárnapi istentisztelet, mely után közös kávézás is van. Aki idegen a városban, az bizalommal fordulhat a közösséghez, mert itt különleges kapcsolatokat szerezhet.” A lelkésznő emellett börtönlelkészi szolgálatot is vállal.

Magyarország a változásban

Lötzsch nem először jár Budapesten. „1989-ben véletlenül a pályaudvaron a nyugatra menő vonatoknál álltam. Beszállhattam volna. De valahogyan az érdekes, változással teli időszakot nem akartam a biztonságos oldalon eltölteni és ezzel kihagyni valamit.” Most is az áttörés és a menekülés érdekes időszakába érkezik. „Én a magam akaratából megyek, nem ahogyan egykor mentek.”
Lötzsch tudja, hogy a magyarországi evangélikus egyház kritikus hangvételű, ezért érdekli az ő véleményük is.

„Az egyház nem pozicionálhatja magát másként. Amikor Jézus megtörte a kenyeret, az is egyfajta politika volt.” 

Lötzsch reméli, hogy tapasztalatait kamatoztatni tudja majd a Németországban egyre fogyó keresztények körében is. „Az evangélikusok Magyarországon a katolikusokkal és a reformátusokkal szemben kisebbségben vannak. Szeretnék betekintést nyerni, hogyan is működik ez.” A nyelv hidat jelent ebben. „Szeretnék a gyülekezetemen kívül is kapcsolatokat kötni. A nyelviskolából már tudom, hogy mondják magyarul, hogy teknősbéka és Kékszakáll lovag. Azt gondolom, ezzel elboldogulok” – viccelődik.