A Berlini Magyar Protestáns Gyülekezet eddigi programja a havi egy alkalommal megtartott istentisztelet, illetve előző évtől havi egy bibliakör volt. Általában Berlinben vagy a környéken lévő tanulmányi ösztöndíjasokat kérte meg a gyülekezet, hogy ezt a szolgálatot ellássák.

Feleségem javaslatára kezdtük el meghirdetni a gyermekes családoknak szóló családi istentisztelet sorozatát, olyan családos testvérek számára, akik a kisgyermekek miatt nem tudnak eljönni a havi alkalmakra. Itt szabadabban, gitáros zene és játékos foglalkozás mellett ismerik meg a Biblia adott történetét, és annak mélyebb tartalmát. Közben mindig ügyelünk rá, hogy valami ajándékot, hazavihető apróságot is kapjanak a kicsik.

Igaz, az alkalom gyerekközpontú, de mégis ügyelünk arra, hogy a szülőknek és a nagyobbaknak is adjon valami lelki útmutatót a hétköznapokra. 

Az alkalom novembertől él, helyszínéül a Collegium Hungaricumot választottuk. Az intézmény vezetősége nagyon készségesen állt hozzá, és egy termet is biztosított számunkra.

Első alkalommal, november 29-én a karácsonyról és a fényességről volt szó, amit a betlehemi gyermek eljövetelekor átéltünk. Az adventi időszak megidézéseként a fény szerepéről beszélgettünk. Témának a Jézus a világ világossága (Jn 8,12) igeverset választottuk. Kézműves foglalkozás keretében gyertyát díszítettünk, amit a családok hazavihettek és karácsonyi készülődéskor otthon is meggyújthattak.

A januári istentisztelet alapja vízkereszt ünnepe volt. A betlehemi bölcsek megérkezését és ajándékozását játékos formában adtuk át a gyerekeknek. Aztán papírból betlehemi csillagot készítettünk. A kézművesség közben arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy az ajándékokkal hogyan tudjuk kifejezni a szeretetet. A kicsik ezen kapva kaptak, és el is mondták egymás után, hogy ki mit kapott karácsonyra. A napkeleti bölcsek példáján pedig kitértünk arra, hogy mi milyen ajándékot vihetnénk Jézusnak. A szeretetünket és az életünket: azaz önmagunkat.

A februári alkalmon Péter apostol elhívását vettük alapul. Játékos formában hálót készítettünk a gyerekekkel, és azzal próbáltunk halat fogni. Aztán horgászosat is játszottunk: papírból hajót hajtogattunk, közben pedig arról beszélgettünk, hogy Jézus mindig hív minket.; akkor is, amikor a mélyben, a sötét tengerek fenekén vagyunk. Őrá mindig számíthatunk.

Ugyanígy vezettük be a gyülekezetben az ifjúsági beszélgetőkört. Itt a fiatal felnőtteknek tartunk egy rövid áhítattal és beszélgetéssel egybekötött alkalmat. Berlinben jelenleg is sok magyar fiatal él, akár egyetemistaként vagy éppen munkakezdőként, esetleg fiatal házasként. Feleségemmel fontosnak éreztünk egy olyan kezdeményezést, ahol elsősorban ezeknek a fiatal felnőtteknek biztosíthatunk egy keresztény közösséget.

Első beszélgetőkörünket január 31-én tartottuk meg. Az időponthoz illő témának a farsangot választottuk, illetve arról beszélgettünk, hogy a keresztény ember mindezt hogyan éli meg. Az alkalmon beszélgettünk a Kánai menyegzőről, mint alapigéről; hogy olvashatunk arról a Bibliában, hogy Jézus maga is ünnepelt és erre hív minket is a vele való közösségben. Vagyis, hogy megvan az ünneplésnek és a böjtnek is az ideje. De nemcsak a Szentírásról, hanem népi hagyományokról is szó esett, amely a farsangot és a böjtöt különválasztja egymástól.

Következő alkalmunkat február 22-én tartottuk, mikor a házasság hetét követően a témánk a szerelem, párkapcsolat, szeretet és istenkapcsolat volt. Az alkalmon egy pohár bor mellett a talán kevésbé ismert Énekek Éneke mellett Pál apostol Szeretet himnuszáról is beszélgettünk. A szeretet megélésének különféle aspektusairól volt szó és a szeretet megélésének a fontosságáról volt lehetőségünk közösen gondolkozni ezen, bibliai igeszakaszok által. Az alkalom végén lehetőséget adtunk a kötetlen beszélgteésre, egyéb témákat felvetésére.

Ezek az alkalmak nemcsak arra biztosítanak jó lehetőséget, hogy keresztény értékeket közvetítsenek, hanem arra is, hogy közösséget formáljon és alakítson.