Új évet kezdünk. Valahogy benne van az emberi természetben, hogy az újévre amolyan mágikus választóvonalként tekintünk. Ilyenkor letesszük az elmúlt esztendő minden terhét és elkezdünk reménykedni. Célokat tűzünk ki magunk elé, melyeket legtöbb esetben pár nap alatt elfelejtünk, az újévi fogadalmakkal együtt. Megünnepeljük az évforduló éjszakáját – örömünnep ez!

S valóban, jogos ez az öröm, jogos az ünneplés. Túl vagyunk a 2019. éven, ezt is megéltük, ezen keresztül is megőrzött minket az Úr. Sok nehézség, sok öröm van mögöttünk, melyekre néha jó, néha fájdalmas visszatekinteni. De újévkor mindenekelőtt előre tekintünk. S ez talán most még inkább igaz, hiszen a 2020-as évvel immár beléptünk az új évtizedbe is. Valószínűleg nem csak én vagyok tele várakozásokkal: vajon mit hoz az új esztendő, s az új évtized? Netán örömöt? Előrehaladást? Vagy épp fájdalmat, veszteséget? Fejlődni fog a világunk, vagy épp válságba süllyed? Békés évtizedünk lesz, vagy a háborúba rohanunk? Greta Thunbergnek lesz igaza, vagy azoknak, akik azt mondják, hogy nem fog beleroppanni az emberiség a klímaváltozásba? Kérdések és megannyi bizonytalanság – ezt is hozza számunkra ez az új időszak.

A továbbiak itt olvashatóak.