– Ön hogyan használja a hétköznapokban a Bibliát?

– Szokásommá vált, hogy minden napomat a Bibliával kezdem. A feleségemmel együtt elolvassuk a Herrnhuti Losungot (Útmutató), majd együtt imádkozunk. Ezután külön-külön, egyéni csendességben elolvasunk egy szakaszt a Szentírásból. Évek óta az Ökumenikus Munkaközösség bibliaolvasó kalauzát használom ehhez. Nagy nyereségnek tartom azt, hogy így sok más keresztyén testvéremmel együtt ugyanazon a napon ugyanazt a bibliai szöveget olvasom, ugyanazokon az igéken elmélkedek. Ez a bibliaolvasó kalauz az Ószövetségből sajnos csak kivonatokat tartalmaz. Elolvasom a hiányzó fejezeteket is. Nagyon fontosnak tartom a teljes Szentírás rendszeres olvasását. Ezen kívül az egyéni csendességem idején minden alkalommal elolvasok egyet a százötven zsoltár közül, ami hasznos inspiráció a személyes imádkozásomhoz.
A bibliaolvasás számomra nem csupán a prédikációkra vagy előadásokra való készülést jelenti. Hallani szeretném, hogy mit mond Isten. Mivel sok szolgálatra hívnak, sok órát töltök el bibliatanulmányozással és készüléssel. Ezáltal én vagyok az első „hallgató”. A szolgálatra való készülés által a személyes hitem is épül.

–Van különösen kedves bibliai vers vagy szakasz az Ön számára?

– Nincsen. Sok olyan ige van, amely újra meg újra megszólít, amelyre emlékeztetem magam, amely megtart.

– Élete folyamán változott a Bibliához való viszonyulása?

– Teológiai tanulmányaim alatt és az azt követő időkben a történetkritikai módszert kellett használni a bibliamagyarázathoz. Ez engem intenzívebb bibliatanulmányozásra sarkallt. Gyakran olvasom a Szentírást az eredeti görög és héber nyelven. Újra és újra örömmel élem át azt, amikor a bibliai szöveg felülírja az én előfeltevéseimet, véleményemet. Szeretnék elhagyni minden előítéletet a bibliatanulmányozásomból. Ez az én bibliakritikai módszerem. Ez egy olyan folyamat, ami akkor fejeződik be, amikor befejezem ezt a földi zarándoklatot, és Isten színe előtt megállok. Akkor megismerjük az Urat, úgy, ahogyan Ő ismer most bennünket.

– Emlékszik-e olyan személyes élményre, amikor a Biblia adott útmutatást?

– Ezen a kérdésen mosolyognom kell, mert az ilyenek nem ritka, kivételes élmények. Ma például a személyválogatásról szóló szakaszt olvastam az Újszövetségből, a Római levél 2. részének 1–16. verseiből. Ennek az igének a világossága egyértelmű, elsöpri a káoszt, amit az aktuális vita okoz Jézus Krisztus evangéliumának igazságáról és a Biblia tekintélyéről, ami az egyházat annyira megterheli. Különösen a Róm 2,4 nyitja meg mindig újra a szememet: „Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?”

– Mi a jelentősége a Bibliának a mai emberek számára?

– Istent nem lehet megismerni a Biblia nélkül. A Biblia Isten kinyilatkoztatásának a hivatalos okmánya. Biblia nélkül nem tudjuk megismerni Jézust. Biblia nélkül nem tudjuk helyesen megérteni az igazságot a világról és saját magunkról. A világ teremtésétől a világ végéig szóló isteni kinyilatkoztatást a Bibliából ismerhetjük meg. Isten feketén-fehéren elénk adta az Ő szavát, megérthetjük, komolyan vehetjük, forgathatjuk, megtéréssel elfogadhatjuk bűneink bocsánatát és a megváltást. A Jeremiás 36,2–3 nyomatékos és világos. A Biblia megmutatja nekünk, hogy mint Isten sáfárai, képmásai a világért és az emberekért kell, hogy éljünk, Isten dicsőségére.

– Miért van mégis széles körű érzéketlenség és ellenállás a Bibliával szemben?

– Mi, emberek, ösztönösen menekülünk Isten elől. Egyedül akarjuk irányítani az életünket. Nem akarjuk, hogy Isten beleszóljon. Legfeljebb segítőként tartunk rá igényt, ha bajban vagyunk. Ezért találják sokan a Bibliát csupán kellemetlen, zavaró dolognak. 

Minden alkalommal, amikor a Biblia üzenetét elutasítjuk, a lelkiismeretünk keményebb lesz Istennel szemben. Ez ahhoz vezet, hogy a szívünk immunis lesz Isten igéjére. Ezen csak a csoda segít, amit a két tanítvány átélt az emmausi úton: „Ekkor így szóltak egymásnak: »Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?«” (Lk 24,32).

Ulrich Parzany evangélikus teológus, lelkész, evangelizátor, író, a „Bibellesen mit Ulrich Parzany” tévésorozat vezetője. Essenben született 1941-ben, három gyermekük van feleségével, Reginával. 1955-ben a Wilhem Busch által vezetett esseni Weigle Haus nevű keresztyén ifjúsági házban jutott élő hitre. Teológiai tanulmányai után Jeruzsálemben és Beit Jalában volt segédlelkész, majd a Weigle Haus lelki vezetője volt mint ifjúsági lelkész. 1984-től 2005-ig a német KIE Nemzeti Szövetségének volt a főtitkára. 1991-től előbb a ProChrist evangelizációs projekt elnöke, majd vezetője. A ProChrist műholdas evangelizáció igehirdetője volt Lipcsében, Nürnbergben, Brémában, Essenben, Münchenben, Chemnitzben majd Stuttgartban. 2002-től 2005-ig elnöke a „Koalíció Németország evangelizációjáért” mozgalomnak – ez a Lausanne-i Mozgalom német ága.