Persze azért maradt bőven a nyűgös érzésből is, hiszen tényleg frusztráló volt az információhiány, hogy akkor mikor is tudunk indulni konvojban rendőri felvezetéssel. Közben legalább Klárinál – mint imádságolvasónál – ott volt a Lilla által reggel kezébe nyomott 45 (!) oldalas istentiszteleti forgatókönyv minden megszólalással, így végig tudtam olvasni például a bizonyságtételeket.

Amikor végre elindultunk, a mi sávunkban csak a mi hat buszunk haladt a Safari Hoteltől egészen a Sam Nujoma Stadionig, közben rendőrautók elzárták a forgalmat az összes (!) keresztutcából, így viszont megérkezéskor már csak besétáltunk egy külön ajtón, ott már nem volt veszélyben az ünneplésünk. Hiszen mégis ünnepre jöttünk, nem is akármilyenre: az az igazság, hogy mérsékelten szoktam patetikus lenni, de ma nagyon szerencsének/áldottnak/kitüntetettnek és végtelenül hálásnak éreztem magam, hogy itt lehetek körülbelül 9000 evangélikus (!) társammal a világ minden tájáról, és velük ünnepelhetem azt, hogy egy Márton nevű szerzetes teológiatanár kereken ötszáz évvel ezelőtt elindította a reformációt.
Volt még kb. egy óránk a kezdésig, így bejárhattuk a stadiont, készíthettünk fotókat mindenféle felállásban.

Érdemes belenézni a nagygyűlés hivatalos képeibe (https://www.facebook.com/lwfassembly/photos/ VAGY https://www.flickr.com/photos/141489654@N03/),

beállhattunk a táncoló, csodálatos ruhájú szíjjahambakukanyekvenkoszra vonulók közé, megkereshettük, hogy melyik lelátó melyik korlátjánál fogunk úrvacsorát osztani, és elfoglalhattuk helyünket a sátor alatt, amiről nem is tudtuk, hogy ott lesz. Szeretem az Agendánknak azt az imádságát, hogy „köszönöm, Uram, hogy többet és jobbat adsz kéréseinknél”, hát ez vagány kalap és minden felkészültség ellenére hatalmas ajándék volt, hogy a három és fél órás istentiszteletet árnyékban ülhettük végig.

Szépen kitalált liturgia, sok énekes válasz az imádságokra, sok résztvevővel, a hét LVSZ-régióból egy-egy (izlandi, indiai, etióp, kanadai, orosz, guatemalai, német) bizonyságtevővel, gyerekkórussal, zenekarral, vízöntés-szimbólummal, fekete-fehér-férfi-nő celebrálóval, ökumenikus felolvasókkal – például az Egyházak Világtanácsának főtitkára olvasta az evangéliumot, és Koch kardinális (!) a hitvallást – vállalható igehirdetéssel, ötven (!) helyen osztott úrvacsorával, Luther-rózsa és LVSZ-logó formálással, szóval kerek volt. Két ponton lehetett volna rövidíteni, az elején, a személyes történeteknél, illetve a végén szerintem a dobozos ebédosztás egyáltalán nem kellett volna, hogy a liturgia része legyen, illetve az úrvacsora küldő mondata elé még egy úgynevezett generációk közötti beszélgetést is betettek, ahol tényleg idősebb és fiatalabb résztvevők fogalmazták meg a reformáció lényegét szintén minden földrészt képviselve. Az utolsó mondatnál (Go in peace, serve the Lord – thanks be to God!) pedig már indultak le a vezetők a színpadról, mert Namíbia elnökét (bizony, ő is itt volt – az érkezésekor egy percre fel is kellett állnunk!) ki kellett kísérni…

Az igehirdetést az a Kameeta püspök tartotta, aki ma már nyugdíjasként az ország kormányában is tisztséget vállalt a szegénység felszámolásáért felelős miniszterként. Prédikációjában az én ízlésemnek sok volt a történelmi és a politikai utalás, de az utolsó öt-hat percben tiszta evangéliumot hirdetett Jn 8,31-36 alapján, hogy az igazság (~Jézus) szabaddá tesz bennünket.
Az úrvacsoraosztás sem volt rossz élmény, bár ilyen tömegben könnyen elveszti a méltóságát a vétel. Mindegyikünk egy namíbiai lelkésszel volt párban, közben beszélgettünk is, hogy náluk minden istentisztelet kb. két és félórás, hiszen sokat énekelnek és táncolnak. 

Tizennégy órától pedig egy kulturális show részesei lehettünk, illetve azt is mondhatjuk, hogy ajándékba kaptunk egy igazi parádét, namíbiai kórusok, ütősegyüttes, ugrócsapat (!) mutatták meg, hogy milyen hihetetlenül sokszínű ez a kultúra, és mennyire hálásak Istentől kapott tehetségükért.

Visszafelé buszozva a feltöltődés és az ünnep örömét fogalmaztuk meg, majd Szilvivel és Tamás püspökkel elmentünk úszni még a vacsora előtt.
Újabb széntablettás ;) vacsora, esti sörözés kihagyva, ágyban olvasás és cikkírás, aztán indulhat az új nap.

Harambee.
#LWFassembly #500yearsofreformation