A kissomlyói egyházközséghez tartozó falvak lakói szeretettel járnak át „Vulkánfalvára”. Kissomlyó ugyanis egy vulkán krátere köré épült, lankás, napos szőlői érlelik a bort az úrvacsorához, a helyi asszonyok sütik a süteményeket a szeretetvendégségekhez.

A hívek közt most a legidősebb Imre bácsi, aki azt kérte a születésnapján a gyerekeitől, hogy szeretne még egyszer orgonálni egyet a szívéhez közel eső templomban, és úrvacsorát szeretne venni.

A család azonnal összefogott, Kissomlyó és Duka még járóképes, evangélikus lakossága Imre bácsi tiszteltére összegyűlt a templomban. Amikor az orgona hangjai felzúgtak, minden szemhez oda vándorolt a zsebkendő.

Apró, hétköznapi, örömteli csoda volt, olyan pillanat, aminek az áldását mindenki érezte, aki jelen volt. Ha a fényképen megnézzük Imre bácsi arcát, talán mi, olvasók is megérintődünk abban az álodott örömben, ami a kissomlyói templomban időzött.