Lumugun egyike annak a sok ezer dél-szudáni menekültnek, akiket a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) Észak-Ugandában nap mint nap fogad. A Dél-Szudánban egyre súlyosabbá váló helyzet elől a menekültek Ugandába és más környező, biztonságosabb országokba igyekeznek. Ugyanakkor az érkezők nagy száma miatt a fogadó országokban a körülmények nem felelnek meg az alapvető humanitárius normáknak sem. Február 1-jén az egy nap alatt regisztrált új menekültek száma Palorinyában 3537 fővel új csúcsot ért el. Az LVSZ munkatársai szerint egyedül február első hetében 17 640-en érkeztek.

Sérülnek az emberi jogok

Bár a menekültek többségét az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztosságának égisze alatt szállítják az Uganda és Észak-Szudán közti határon, egy részük gyalog vág neki a táborokba vezető útnak. Az éhes, fáradt és szűkölködő dél-szudáni menekülteket más segélyszervezetekkel együttműködve az LVSZ munkatársai fogadják, szűrik és látják el meleg élelemmel.

A palorinyai központba érkezők gyakran számolnak be atrocitásokról és az emberi jogok megsértéséről. „Mi azon szerencsések közé tartozunk, akik biztonságban ideértek. Néhány családtagunkat és barátunkat viszont megölték útközben” – mondja Lumugun.

A nők különösen is veszélyeztetettek. „Rokonainkat és barátainkat a szemünk előtt gyilkolják meg, a nővéreinket nyilvánosan megerőszakolják, nem ritkák az emberrablások sem – panaszolja a várandós Edita Lae. – Rengeteg gyermek születik ilyen erőszakos aktusból” – teszi hozzá.

Kimerülőben a források

Az LVSZ biztosítja a legszükségesebb felszereléseket – lepedőket, lavórokat, műanyag ponyvákat, ruhákat, egészségügyi betéteket és szappant – a menekülteknek, míg ők az ugandai belügyminiszteri hivatal által számukra kijelölt földterületre várnak.

A palorinyai táborban az LVSZ jóvoltából működik a vízszolgáltatás és a szennyvízelvezetés, a menekültek védelmet és szállást kapnak, valamint igénybe vehetik a különböző közösségi szolgáltatásokat is.

Az LVSZ helyi programkoordinátora, Paul Orikushaba arról számol be, hogy az érkezők számának növekedésével az LVSZ és a többi segélyszervezet sem győzi már fenntartani a minimális ellátás szintjét. „A menekültáradat mértékéhez képest forrásaink elégtelenek – mondja. – Munkatársaink fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy az újonnan érkezők szükségleteit is ki tudjuk elégíteni. A menekültek egy-egy területen zsúfolódnak össze, számuk pedig messze meghaladja a rendelkezésre álló infrastruktúrát.” A letelepítés folyamata is lelassult, így egyre több ember várakozik a zsúfolt fogadóközpontokban.

Harc a napi szükségletekért

A napi szükségletek beszerzése sokszor vezet küzdelemhez a menekültek között. „Gyakran vagyok szomjas, mert épp gyermeket várok, és nincs elég erőm sokáig sorban állni vízért” – mondja Edita Lae. Aggódik gyermekei miatt is, akik az egész idejüket a perzselő napon kénytelenek tölteni, mivel a család még nem jutott szálláshoz és élelemhez.

Sokkal több támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy az alapvető cikkeket és szolgáltatásokat (szállás, víz, élelem és higiénia) továbbra is biztosítani tudják. Orikushaba, az LVSZ programkoordinátora ezért azt kéri a partnerektől és az egyházaktól, hogy képviseljék az észak-szudáni menekültek ügyét, és támogassák az LVSZ Ugandában folyó munkáját.