„Valami véget ér, kezdődik más talán…” – Pünkösdi búcsú Dunaújvárosban

„Valami véget ér, kezdődik más talán…” – Pünkösdi búcsú Dunaújvárosban

Share this content.

Szöveg és fotó: Stermeczki András
Dunaújváros – A Dunaújváros-Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközség életében érdekes búcsú volt pünkösd második ünnepén. Történt ugyanis, hogy kilenc hónappal ezelőtt az itt szolgáló lelkész, Stermeczki András és hitoktató felesége, Krisztina Stuttgartba utazott a Kőrösi Csoma Program (KCSP) keretében nyert ösztöndíjjal. A helyettesítést a Duna másik oldaláról vállalták.

Selmeczi Géza helyettesítette Stermeczki Andrást, de úgy is mondhatnánk a betűk játékával élve, hogy Selmeczi lett Stermeczkiből ezen időszak alatt. A túloldalon pedig az apostagi szolgálatot (ahol Géza a parókus lelkész) Selmecziné Füzéková Diana, a lelkész felesége látta el. Az is beszédes üzenet, hogy Apostagról látták el Kisapostagot. Ezek a gyülekezetek jó pár évtizeddel korábban még összetartoztak, a lelkész a Dunán csónakkal járt át, és így pásztorolta a nyájat. Ma ez a Pentele híd segítségével sokkal egyszerűbben és korszerűbben mehetett. Az ösztöndíj ideje azonban júniusban letelt. Így az izgalmas időszak mindkét házaspár számára véget ért. „Valami véget ér, kezdődik más talán…” – énekelte a gyülekezet a búcsú alkalmával.

A gyülekezet az istentisztelet után szeretetvendégséget szervezett a presbitérium vezetésével, és ennek keretében köszönték meg Dianának és Gézának az önzetlen segítséget, hogy vállalták és ellátták a lelkészi feladatokat. A köszönet csokrai mellett egy-egy képestablót kapott a két házaspár, melyeken az elmúlt kilenc hónap történései láthatók.

Egyúttal a presbiterek nevében Pékné Nóra utalt arra is, idén huszadik éve már annak, hogy Dunaújváros első beiktatott lelkészeként András teljesíti itt a szolgálatot, és megköszönték a Kiss családnak a parókián vállalt gondnoki munkáit. A kemencés csirkefalatok után Géza izgalmas játékra invitálta az ünneplőket. Rejtélyes fotókat kaptunk. Ezek segítségével a templom környékét kellett felfedezni és kis borítékokat keresni, melyek a következő igehelyet rejtették részletekben: „Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde.” (Ef 6,17)

Végül a nyári napsütéses udvarról a gyülekezeti terem hűvösébe térve Krisztina és András röviden képes beszámolót tartottak az eltelt kilenc hónapról, a KCsP-s munkájukról, amit a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezetben töltöttek Gémes Pál lelkész mentorsága mellett.

Köszönet a kedves „búcsú” szervezéséért, a helyettesítésért és azért, hogy ha valami véget is ért, de reménység szerint kezdődik valami más… Isten segítségével. 

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!