A Német Katolikus Püspöki Konferencia és a Németországi Protestáns Egyház (EDK) Ökumenikus jelentés a keresztények vallásszabadságáról világszerte 2017 – A vallás-, és a világnézeti szabadság: Fenyegetések –Korlátozások – Sértések című tanulmányában kiemelték, hogy nem tesznek kísérletet a vallásuk miatt üldözöttek számának meghatározására, mert nincsen megfelelő módszertan, a többi között azért, mert minél erősebb az üldöztetés, annál nehezebb konkrét adatokhoz jutni, és az üldöztetés gyakran nem, illetve nem egyértelműen vallási vonatkozású. Ugyanis a vallási hovatartozás miatti üldöztetés és erőszak, vagy a valamely vallás nevében alkalmazott erőszak „gyakran egymást átfedő vallási, etnikai, gazdasági, szociális és politikai feszültségmezők mentén” mutatkozik meg.

Így csak töredékes adatokat lehet fellelni, a többi között tudható, hogy az iraki keresztények száma 2013 óta nagyjából 500 ezerről 250-300 ezerre csökkent, Szíriában pedig a Bassár el-Aszad elnökhöz hű erők támadásaiban 2011 óta megsérült vagy megsemmisült a keresztény templomok és egyéb imahelyek 50-63 százaléka.

A vallásszabadság megsértésének tipikus motívumait bemutató fejezetben első helyen kiemelték az igazsághoz és a tisztasághoz fűződő vallási  igények érvényesítését, ami egy „vallási igazság” nevében elkövetett vagy vívott terrormerényletekben és háborúkban, vallási kisebbségek elnyomásában, vagy éppen vallási alapon működő, a lakosság felett „gyámkodó” pártok tevékenységében nyilvánul meg. Ez jellemző a többi között Szaúd-Arábiára, Katarra, Jemenre és Iránra, illetve az Iszlám Állam és a Boko Haram nevű terrorszervezetekre.

A vallásszabadság megsértésének második jellemző indíttatása a „vallási-kulturális örökség által meghatározott nemzeti identitás fenntartása", ami például Mianmarban tanulmányozható. Hozzátették: Oroszországra is egyre inkább jellemző a vallás „nemzeti-romantikus instrumentalizálása” – felhasználása politikai célok elérésére –, így Vlagyimir Putyin első elnöksége óta „az orosz ortodox egyház az orosz nemzeti öntudat egyik oszlopa” lett.

A harmadik meghatározó forma a vallásszabadság megsértése tekintélyelvű kormányzatok által, ami a többi között jellemző Kínára és Vietnamra, ahol korábban a „kommunista-ateista” ideológiai motiválta a vallásszabadság megsértését, újabban pedig a társadalmi élet valamennyi területének ellenőrzésére irányuló törekvés. Hozzátették, hogy Kirgizisztánban, Üzbekisztánban, Tádzsikisztánban és Türkmenisztánban kamerás megfigyelő berendezéseket rendszeresítettek a mecsetekben, Fehéroroszországban pedig különösen a római katolikus egyházat tartják megfigyelés alatt, mert a hívek között nagy a lengyel nemzeti kisebbséghez tartozók aránya.

A vallásszabadság megsértésének aktuális fejleményeit térségek szerinti bontásban tárgyaló fejezetben hangsúlyozták, hogy a leginkább a Közel-Kelet és Észak-Afrika muzulmán többségű országaiban rossz a helyzet. Ebben a régióban történik a legtöbb terrormerénylet, amelyet vallási alapon hajtanak végre más vallási közösségek ellen, és a jogsértések különösen a keresztényeket érik.

A „mi szekularizált nyugati társadalmainkban alig tudjuk elképzelni, mit is jelent, amikor akadályoznak embereket abban, hogy részt vegyenek egy istentiszteleten”, pedig „a világ más részein gyakran ez a keresztények mindennapi életének keserű valósága” – mondta a tanulmányt bemutató közlemény szerint Petra Bosse-Huber, az EKD tanácsának elnökhelyettese.