Ideje jő a szenvedésnek
A jóságnak ideje jő
Ifjúság isten veled Íme
Az idő mikor a jövőt
Ismerjük s nem halunk bele
(Guillaume Apollinaire: A dombok [részlet]; ford. Vas István)

A szürrealizmus a két világháború közti időszak meghatározó irodalmi és képzőművészeti irányzata volt. A francia költő, Apollinaire alkotta meg ezt a fogalmat, amely valóság fölöttit jelent. Követői az emberi gondolkodás mélységeit keresték, és hittek benne, hogy létezik egy, a valóságnál még valóságosabb világ. A szürrealisták alkotásai álomszerűek, érthetetlenül kerülnek egymás mellé a valóság töredékei. De nem is kell megérteni, ez mindig egy utazás egy valóság fölötti (menny-?) országba. Csak nézelődünk, és az utazás élményei bennünk rendeződnek üzenetté. Diavetítés.

Töredékek. Árnyas kert az Olajfák hegyén. A templom hűvös kövén kuporgó, csillogó szemű emberek isszák Jézus szavait. Tenyerüket dörzsölő, csapdát állító, előre kuncogó farizeusok. Az elkerülhetetlen halál követelése árnyékot vet az asszony arcára. Görcsös ujjak fonódnak éles, nehéz kövekre. Kérdésbe rejtett ítélet. Lassan kibontakozó rajzok a porban. Csendből kibuggyanó felszólítás. Az önmagával szembetalálkozó ember döbbenete. Sorban porba hulló kövek szívdobbanásai. Nagy halál helyett csak egy kicsi, amelyből egy új élet zsengéje ered.

Álom. A házasságtörő asszony története nem túl valóságos. Talán maga az asszony álmodja így. De még inkább Jézus álma ez. Bárcsak ilyen lenne a valóság! Amikor az őszinte bűnbánat megsemmisíti az erőszakot. Amikor a halál elillan a kegyelem fellobbanása láttán. Az újrakezdés reménysége megszületik.

Valóság. Bátran állíthatjuk, hogy a körülöttünk zajló, jól ismert világban ez a történet – bár számtalanszor ismétlődik, újra és újra – sosem végződik az evangéliumbelihez hasonlóan. A mi valóságunkban nem az a bűnös, aki elkövet valami bűntettet, hanem az, aki le is bukik. Amiről senki sem tud (vagy csak nagyon kevesen), az mintha meg sem történt volna. Részt venni a nyilvánvaló bűnös megkövezésében maga a jó rend megvalósítása, törvény és igazság.

Magunk is Isten igazságosztó angyalaivá válunk. Kívül ragyogó fehérek – de hogy miféle sötétség lapul a szívünk mélyén, az maradjon örökre elásott titok. Vigyázni kell, a többiek is figyelnek! Ha nem dobom elég hamar és elég erősen a követ, még azt hiszik, hogy nem vagyok elég tiszta. Pont az garantálja a világ szemében az én bűntelenségemet, hogy a kövezők között vagyok. Ha nem köveznék, beismerném a saját bűnösségem…

A valóság fölött. János evangélista is hisz a valóságnál még valóságosabb világban. Az evangéliumok Isten országának nevezik. Igazi szürrealista történet a házasságtörő asszonyé. Valóságosnak tűnik, de éppen ellenkezik a mi mindennapi tapasztalatainkkal. Pont azért olyan megrázó, mert teljesen más. Töredékek és képek. Érthetetlen, mégis ideális, egyetemes bűnbánat. Az egyéni önvizsgálatból fakadó közösségi bűnvallás itt életet ad. Isten országában, a valóság fölötti valóságban ez a természetes. Nem biztos, hogy meg kell értenünk. Csak legyen egész életünk utazás ebbe a valóság fölötti világba, Isten országába. Hogy nekünk is új élet adassék.

Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Jelenléteddel áldj meg minket, légy közel hozzánk. Legyen közöttünk és bennünk a te országod. Add, hogy a világunkban is a kegyelem győzedelmeskedhessen a kegyetlenség felett. Add, hogy a halál helyett az új élet uralkodhasson. Adj nekünk helyet a te asztalodnál, a te házadban, a te országodban, már itt és most és mindörökkön örökké. Ámen.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 23–24. számában jelent meg 2018. június 17-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.