„vannak vidékek kietlen
messziségekbe veszetten 
vidéki az őshitnek
ahová utak nem visznek
de eltalál visszaréved
behunyt szemmel is a lélek”
(Kányádi Sándor)

Simaháza egy ilyen vidék. Simaházát, ha ma a térképen keressük, nem találjuk. A faluból 1974-ben elköltözött az utolsó lakó is. Ma egyetlen épület jelzi a kiürült falu emlékét, a harangláb. Az evangélikus harangláb – amely 1974-óta nem hív a közeli települések istentiszteleteire – nem siratja a halottakat, nem jelzi a tűzvészt, nem jelez már semmit. Már harangja sincs.

Tegnap az Ágfalvi Alkotókör néhány tagja – Rozmán Zoltán festőművész vezetésével, Giczy János nagyrabecsült festőművész nyomába eredve – megfestette a haranglábat. A haranglábat, ami egyetlen épületként emlékeztet az egykori evangélikus település lakóira.

Megannyi érzés kavargott bennünk a titokzatos faluról, mit a haranglábon és egy kereszten kívül csak egy „műút” jelez a házakat benőtt erdő közepén. Olyan sok érzés, amit Kányádi Sándor – egy másik vidékről írva – már megfogalmazott.

Olvasgassák szeretettel Kányádi Sándor sorait és tekintsék meg az egykori evangélikus településen, Simáházán készült felvételeket.

„vannak vidékek kietlen
messziségekbe veszetten
vidéki az őshitnek
ahová utak nem visznek
de eltalál visszaréved
behunyt szemmel is a lélek
nyomra lel a szó a dallam
kötése köt oldhatatlan”

Képgaléria: