László elkeseredett. Kórházban van, beteg. Ráadásul mához fél évre kapott időpontot egy számára nagyon fontos vizsgálatra. „Mi lesz így velem? – kérdi tőlem. – Hat hónap alatt akár meg is halhatok.” Tanácstalan vagyok. Mit mondhatnék?  

Egy nagyáruház pénztáránál állok sorba. Fizetnénk, mennénk haza, dolgunk van. Előttem egy hölgy méltatlankodni kezd, hogy miért nem nyitnak ki még egy pénztárt az üzletben, ha látják, hogy milyen sokan vagyunk. Belenézek a kosarába. Instant kávé, levespor, mélyhűtött pizza. 

Ellentmondásos korban élünk. Egyrészt szinte semmire sem tudunk várni. Szeretnénk várakozás nélkül közlekedni, még a mostani gyorsaságot is megduplázni, hogy még rövidebb idő alatt érjük el úti célunkat. Pillanatok alatt tálaljuk fel az ebédet, minél kevesebb időt fordítunk az elkészítésére, félkész vagy kész ételeket veszünk, mert nincs időnk főzni, enni. Gyermekeink igényei is a gyorsuló világhoz igazodnak. Egyből szeretnének szert tenni a legújabb okostelefonra vagy táblagépre. A mi vágyunk is az, hogy lépést tartsunk a legújabb számítástechnikai fejlesztésekkel. 

Másrészt várakozásra kényszerítenek bennünket, amikor orvosi vizsgálatra lenne szükségünk. Épp ott, ahol a gyors kezelésnek életmentő szerepe van, ahol az elvesztegetett idő a gyógyulás esélyeit csökkentheti. 

Tovább a teljes cikkre.